Itt-Ott, 1998 (31. évfolyam, 1/130. szám)
1998 / 1. (130.) szám
Nyugat-európai magyarok: a szülőföld vonzásában és taszításában (Elhangzott a Reménység tavánál, 1997 augusztusában) Borbándi Gyula (München) A nyugati szórványokban élő magyarok történetét vagy jelen állapotát tárgyaló feldolgozások túlnyomó többségükben azzal indulnak, hogy hány emberre gondoljunk, ha nyugati magyarokról beszélünk. Miután erre vonatkozóan csak kevés helyen állnak rendelkezésre hiteles statisztikai adatok, a legtöbbször becslésekre vagyunk utalva. Megbízható, hozzávetőlegesen pontos vagy a valóságot megközelítő becslések elvégzését nagy mértékben nehezíti, hogy nincsenek általánosan elfogadott elvek arra vonatkozóan, hogy a Kárpát-medencén kivül kik tekinthetők magyaroknak. Akiknek mindkét vagy egyik szülőjük magyar, akiknek anyanyelve magyar, akik a családon belül magyarul beszélnek, akiknek elődei között több vagy akárcsak egy magyar volt, vagy csak azok, akik nyugati országokban - ahol ezt firtatják - magyar nemzetiségűnek vallják magukat? Torzítja néhol a magyarokról összeállított adatokat, hogy a bevándorlókat, menekülteket, letelepedőket aszerint minősítik nemzetiségileg, hogy mely országból érkeztek, így lesznek az erdélyi, felvidéki, délvidéki magyarokból románok,szlovákok, szerbek, horvátok. Az iménti bizonytalansági tényezők okozzák, hogy a különféle feldolgozásokban található számok olykor eléggé eltérnek egymástól. Gyakran szokás hivatkozni azokra az amerikai népszámlálási adatokra, amelyek szerint 1990- ben majd 1.6 millió amerikai állampolgár közölte, hogy ősei között magyarok is voltak. Arra azonban, hogy rendszeresen milyen nyelven beszélnek a családban, már csak mintegy 150 ezer, vagyis 9.5 százalék mondta azt, hogy magyarul. Vannak adatok, amelyek szerint az anyanyelv alapján valamivel több mint 700 ezer amerikai polgár tekinthető magyarnak. A téma legilletékesebb magyar kutatója, a tavaly elhunyt Dávid Zoltán 800 ezerre becsülte az amerikai magyarok számát. Bőjtös László legutóbb egy interjúban 650 ezer amerikai magyarról beszélt. Nyugat-Európát illetően a becslések jóval szőkébb határok között mozognak, némileg azért is, mert a magyarok száma jóval alacsonyabb, mint az amerikai kontinensen. A kutatók többnyire 225 illetve 267 ezerben adják meg a magyarok számát, attól függően, hogy a magyar szülőktől való származást vagy a magyar anyanyelvet veszik alapul. Persze, jóval magasabb lenne az iménti szám, ha az Egyesült Államokhoz hasonlóan nyugat-európai országokban is megkérdeznék, hogy az ősök között milyen nemzetiségűek találhatók. Ilyen népszámlálási kérdés azonban Európában nincs és egy-két állam kivételével merőben csak becslésekre lehet támaszkodni. Ha az Egyesült Államok és Európa nyugati felének magyar népességét összehasonlítjuk, néhány érdekes megfigyelésre tehetünk szert. Először is arra, hogy míg Amerikában a múlt század végén és e század elején nagyméretű magyar bevándorlás ment végbe, Nyugat-Európában ilyesmire nem került sor. A kisebb bevándorlási és letelepedési hullámok - a húszas években, az 1945 és 1949 közötti időszakban, az 1956-os forradalom után, végül a hetvenes és nyolcvanas években — viszont nagyobb mértékben érintették Nyugat-Európát, mint az Egyesült Államokat. A Magyarországról menekülők közül aránylag többen maradtak a kontinensen, mint ahányan kivándoroltak. Egy további megfigyelés szerint az emigrációs politikai tevékenységben vagy tágabb értelemben, a nyugati magyar közösségi életben az amerikaiak mintha buzgóbbak, hatékonyabbak és sikeresebbek lettek volna mint az európaiak. Mindenesetre egyházaik, egyesületeik, intézményeik, szervezeteik, társaságaik, klubjaik működése elevenebb és eredményesebb volt, mint a nyugat-európaié. A szervezetek és intézmények számában az eltérés nem olyan nagy, mint a közösségi életben észlelhető tevékenység intenzitása és elmélyültsége tekintetében. A Magyar Távirati Iroda sajtóadatbankja 1995-ben az Egyesült Államokban mintegy 330, Nyugat-Európa tíz országában együttesen kb. 250 szervezetet és intézményt tartott nyilván. Míg az Egyesült Államokban számos intézmény eredetét a század első évtizedeire vezetheti vissza, Nyugat-Európában a magyar szervezetek, csekély kivétellel, 1945 után alakultak. Közös vonás, hogy a magyar közösségek vezetői és tevékeny tagjai ma már többnyire az 1956-os vagy azután külföldre került magyarokból rekrutálódnak. Hadd érintsek röviden néhány további különbséget és egyezést. A magyarok közötti kommunikációt elősegítő hírlap jellegű napi, heti és havi lapok számát és olvasottságát tekintve az Egyesült Államok messze Nyugat-Európa előtt jár. Sajnálatos tény, hogy Európa nyugati felében már csak két, szélesebb olvasóközönséggel rendelkező hírlap jellegű, havi illetve kéthavi megjelenésű sajtóorgánum működik. Az egyik a katolikus Életünk, a másik a Bécsi Napló. Az irodalmi és politikai folyóiratok tekintetében az ITT-OTT 31. évf. (1998), 1. (130.) szám 23
