Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
Az etnikailag azonos nemzetiségű családokban is megjelent a gyermekek más, a szülőktől elütő nemzetisége. Ez látható a következő áttekintésben: VI. Azonos nemzetiségű házaspárok gyermekeinek asszimilációs mutatója Azonos nemzetiségű apa és anya Gyermekeik is azonos nemzetiségűek 1981 1991 1981 1991 MAGYAR 54,158 44,224 53,380 43,355 ROMÁN 5,774 4,167 5,689 4,081 RUSZIN 2,105 2,073 SZLOVÁK 12,277 8,505 10,169 8,323 Nem állítható, hogy egy közösség megtartó ereje kizárólag a szülők és gyermekeik azonos nemzetiségén alapul. Ha azonban erősen egyirányú asszimilációs erők hatékonykodnak a társadalomban, a közösség megtartó erejét mégis ezeknél a családoknál, vagyis azonos nemzetiségű házasságokra épült családokban kell meglátni. Az etnikailag heterogén családokban 1991-ben 7466 magyar anya, 1084 román anya és 1758 szlovák anya élt, akiknél gyermekeik nemzetisége az apáéval egyezett (70 százalékarányban szerb, montenegrói és jugoszláv nemzetiségű apával). Ugyanakkor 6345 magyar apa, 1251 román apa, 1386 szlovák apa is volt, akiknél a gyermekeik nemzetisége az anyáéval egyezett. Az előzők és ezek is szerb anyanyelvűvé váltak az iskolai statisztika adatai szerint. Magyar anya révén 2883, magyar apa által 1978 olyan család is volt, ahol egy vagy több gyermek már jugoszlávnak vallotta magát; a románoknál 192, illetve 31; a szlovákoknál 655, illetve 56. A románok és a szlovákok tehát a legközvetlenebb módon asszimilálódtak a szerbbe s csak ritkán a jugoszlávon keresztül. A magyaroknál a „jugoszlávnak lenni”ténye sokkal nagyobb értéket képviselt, és ezért éltek is az alkalommal. Az előzőkből kitűnik, hogy a nemzeti kisebbség vagy a nemzetiségi szülők ellenállása igen gyenge az asszimilációval szemben. Az idegen házastárssal családot alkotó 1246 magyar anya és 1115 magyar apa családjaiban, melyekben két vagy több gyermek volt, csupán 536 esetben tartotta magát az egyik gyermek magyarnak. Ilyen esetek elhanyagolható számban jelentkeztek a szlovák és román családokban. Ezekben a családokban az történik, hogy az előző házasságokból hozott gyermek vagy gyermekek válás után új családba kerültek, amelyben már a testvérük szerb, montenegrói vagy jugoszláv. Az elvált vagy megözvegyült 8529 magyar anya közül azok, akiknek gyermekei vegyes házasságban születtek (ilyen 1524 volt), továbbra is megmaradtak szerbnek, jugoszlávnak stb. Ha az apa maradt egyedül a gyermekeivel, azok már igen gyakran az ő nemzetiségéhez igazodtak, még akkor is, ha más nemzetiségű anyától származtak. Ha most feltesszük a kérdést, hogy hol van a magyarok esetében az 54,000-re tehető asszimilációs veszteség, megállapíthatjuk, hogy 1) közvetlenül jelentkezik a szerbek, jugoszlávok, horvátok stb. gyermektelen házasságaiban; 2) közvetlenül jelentkezik a szerbek, jugoszlávok, horvátok stb. gyermekes családjaiban; 3) jelentkezik a kivándoroltaknál, vendégmunkát vállaltaknál, mint szerb, jugoszláv stb.; 4) jelentkezik az elhalálozásban. Az asszimilánsok pontosabb helyét és további sorsát nem könnyű feladat meghatározni. Harmadik indikátor: A nemzetiségi hovatartozás és az anyanyelv távolodása (Alterofonia) A nemzetiség meghatározása a jugoszláv népszámlálásokban és statisztikákban az egyén azon szubjektív kijelentésén alapul, hogy minek érzi vagy tekinti magát. Anyanyelvként azt a nyelvet jelöli meg, amelyet kora 30 ITT-OTT 30. évf. (1997). 2. (129.) szám
