Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
többen a tudat alatt is törekedtek az egyéni érvényesülés útját úgy egyengetni, hogy a szerb hatalmi túlsúly elfogadásában keresték és találták meg a kibontakozás könnyebben elérhető esélyeit. Alapjában véve elmondható, hogy a nemzetiségek túlnyomórészt önként vállalták az asszimilációnak ezt a formáját. Az asszimiláció legerőszakosabb kényszerítő formáit e tekintetben nem alkalmazták (kivéve a kommunista párt vezető kádereivel szemben, akiktől már 1945-től kezdve elvárták, hogy vegyes házasságot kössenek). Ezek szerint a nemzeti agresszivitás kizárólag ideológiai síkon mozgott, itt azonban nyomasztó hatású volt. Arcátlanul hirdették és propagálták nagy hangerővel az etnikai vegyes házasságok nagyobb erkölcsi értékeit és kívánatos elfogadását. Hiába leplezték a szerb uralomvágy céljait. Mivel tagadták az etnikai homogámia teljes egyenértékűségét a vegyes házasságokkal, ezzel éppen nemzetiségi politikájuk képmutatását igazolták, és a szerb hegemónia céljait bujtatták kommunista frázisokba. A társadalom és az állam nemzetiségi homogenizálása szerb nemzeti és nacionalista indíttatású volt. Az etnikai vegyes házasságokban majdnem minden esetben megszűnt a házastársak kétnyelvűsége és helyébe lépett a szerb egynyelvűség. Éppen ebben van a propaganda romboló hatása. A szerb házastárs vagy szülő döntése határozta meg az utód anyanyelvét és nemzeti azonosságtudatát. A család körüli atmoszféra is ezt a döntést sugallta és szorgalmazta. Az etnikai vegyes házasságok száma a Vajdaságban ennek hatására dinamikusan nőtt, ami jól látható az alábbi áttekintésből: I. A NEMZETISÉGI VEGYES HÁZASSÁGOK SZÁMA ÉS SZÁZALÉKARÁNYA A VAJDASÁGBAN vegyes házasságok 1956 1960 1965 1970 1975 1980 1988 1993 száma 2661 4212 4067 4442 4309 4288 4577 2844 százaléka az összes házasság arányában 17.3 20.2 23.3 24.0 25.5 27.2 33,7 24.8 Jókccy Károly Boros Lajosné Értavy-Baráth Katalin Várdy Béla A vizsgált időszakokban állandóan nőtt a vegyes házasságok abszolút száma és aránya az összes házasságkötésekben egészen 1988-ig. Ugrásszerű az emelkedés éppen 1960-tól, amikor elkezdték a vegyes házasságok erőszakos propagálását és a vegyes házasságban élők előnyhöz jutottak munkahelyükön, pályázatokon, lakásigénylések esetében stb. A vegyes házasságok 70 százaléka 1988-ig a délszláv népek egymás közti házasságaira írható, 30 százaléka pedig 26 ITT-OTT 30. évf. (1997). 2. (129.) szám
