Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
említsem meg külön is két protestáns pap, Kálmán Szabolcs clevelandi és Nyeste István columbusi lelkészek nevét. Ők meglátogatván engem — már lábadozó állapotomban — Bőjtösék clevelandi házában, oly szeretettel iparkodtak belém, a katolikus hívőbe, lelket önteni és vigaszt nyújtani, hogy századrendűvé vált a tény: nem az én egyházamtól jött az enyhet nyújtó hang. Az ökuméne jegyében hallgattam bölcs és bátorító szavaikat, az egyetlen és egyazon Istenünknek az igéit. E találkozások és beszélgetések során bizonyosodott be előttem, hogy a „baráti” szó — az MBK nevében — nem üres szólam vagy tetszetős fordulat, hanem élő valóság. A másik emberrel való együttérzésben és szolidaritásban kifejezésre jutó, őszintén gondolt, mélyen érzett, nap mint nap megélt barátság, amely egy tragédia pillanataiban mutatkozott meg, legalábbis nekem, igazán és maradandóan. Az MBK méltán lehet büszke arra, hogy életében, működésében, mindennapos tevékenységében a barátság legalább olyan jelentős elem és megőrzésre méltó érték, mint amilyen a magyarság és a magyarok közössége. (Nyugati Magyarság, Budapest/Montreal, 1997. 11.sz.) Tokay János Takács József Hamza András QUO VADIS MBK — 2000 UTÁN ? Fülöp László (Edina, Minnesota) Ne csak beszéljünk, tennünk is kell! Bojtos Laci, Cseh Tibor, Ludányi András, Sass Marci mély meggyőződéssel, hangjukban egyre kicsengőbb aggodalommal beszéltek a ’96-os konferencián arról, hogy nemcsak beszélni, cselekedni kell. Számunk fogy, az MBK Reménység-tavi összejöveteleire kevesebben jönnek el, még kevesebb az aktív tag stb. Mi okozza e jelenségeket? A konferencia, mint máskor is, érvényes témákat vetett fel, számbavette a magyarság helyzetét 1100 évvel a honfoglalás után s emberi reményt hintett a feltartóztathatatlanul, szabályosan felénk közeledő századforduló elé. A konferencia altémája azonban az MBK jövője feletti aggodalom volt. Változások jönnek és mennek, s vajon mi is részt veszünk-e ezen változásokban akarva-akaratlanul. A mi konferenciáink lényegbevágóak. Nekünk sok olyan témánk van, melyekről érdemes és lehet jól beszélni. Az elmúlt években ezeknek a témáknak a legnagyobb része az amerikai magyar diaszpóra és a világmagyarság számára is létfontosságú kérdéseket tárgyalt. E témák legtöbbje mindegyikünket érint, ha nem is mindig közvetlenül. Az MBK többször is összegezte a magyarságot és az amerikai magyarságot érintő témákat. Ezeket a témákat egyszer az 1994-es Reménység-tavi gyűlés után megjelent, s azóta is csendesen haldokló MBK Híradóban le is írtuk. Papp Laci összegezte egy részüket „Az MBK Távlati Közösségi Munkája" címmel. Az alcímeket idézem itt, hogy elfogadott, rövid távú céljainkat felfrissítsük magunkban: 1. Közösség-szervezési feladatok 2. Hídépítés az anyaország és a magyarság más csoportjai felé 3. Önképzés és az ITT-OTT táborok 4. Kapcsolattartás-tájékoztatás A Híradó utolsó oldalain összegeztük a tagság spontán, de gondosan megfogalmazott gondolatait. Hadd idézzek ezekből itt, mert a gondolatok érdemlegesek, céloknak értékesek és további gondolatokat sugallnak: 6 ITT-OTT 30. évf. (1997.), 2. (129.) szám A magyarság nem exkluzív, hanem inkluzív, meleg, befogadó embercsoport; gondolkodjunk úgy, mint
