Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
ESZREVETELEK A HAZAI ES A NYUGATI MAGYARSÁG VISZONYÁNAK ALAKULÁSÁRA A RENDSZERVÁLTÁST KŐVETŐ ÉVEKBEN1 I. Rész Várdy Béla2 — Várdy Huszár Ágnes (Pittsburgh) Az alanti tanulmány következtetéseit bizonyára nem osztja sok hazai, s esetleg külföldi magyar sem. A nyugati magyar sajtó alapján azonban az itt összefoglalt véleményeket, illetve azok jelentős részét mégis igen sok nyugati hangadó magyar vallja magáénak. Ezt az ITT-OTT 96-os konferencián részben fölolvasott eszmefuttatást a szerzők vitaindító előadásnak tervezték, remélve, hogy előadásuk megjelenését követően mások is kifejtik véleményüket ebben az igen jelentős témakörben. Az annus mirabilis-t követő kiábrándulás3 4 Az 1990-es évet sokan nevezték már annus mirabilis-nek, vagyis a csodák évének. De az azt követő, főleg az 1992 utáni éveket legalább ugyanannyian hívták a csalódás éveinek. S ez vonatkozik mind a hazai, mind pedig a külföldi magyarságra. A valóság ugyanis az — akármennyire is 1 Előadás 1996. augusztus 23-án az ITT-OTT konferencián, Lake Hope, Ohio, USA. A jelen tanulmánynak egy korábbi változata a kolozsvári Korunk-bar\ is megjelent. 2- A szerző angol és más idegen nyelvű munkáiban „Steven Béla Várdy” név alatt publikál. 3 A szerzők köszönettel tartoznak Chászár Edének, Jeszenszky Gézának, valamint Stirling Györgynek, akik több idevonatkozó anyagot megszereztek és elküldték részükre. 4 Itt azonban tudni kell, hogy az utóbbi esetben csak a külföldi magyarság egy részéről van szó, ugyanis a sokat hangoztatott „külföldi magyar milliók” közül igen kevesen beszélnek tisztességesen magyarul, és még kevesebben követik a magyarsággal s Magyarországgal kapcsolatos fejleményeket. így például a mintegy 1,6 millió magyar származású amerikai közül 1990-ben mindössze 9,35 százalék, vagyis 148 000 beszélt a családban általában magyarul, s még ezek jelentős része is csak az átlag turista nívóján érdeklődött a magyarság és a magyar haza sorsa iránt. Lásd Nagy Károly, „Hány magyar él az Egyesült Államokban a XX. sxázad végén?”, Hitel, VI. évf., 8. sz. (1993. augusztus), 38-42. old. szeretnénk azt elkendőzni —, hogy az 1989-90-es nagy eufóriát, valamint az azt követő kétévnyi várakozási időt, egy óriási és máig tartó kiábrándulás kora követte. Ez a kiábrándulás beárnyékolta, és még ma is beárnyékolja mind a hazai, mind a külföldi magyarság helyzetét és közérzetét, mind pedig e két testvér-néptömbnek egymáshoz való viszonyát. A nagy örömmámort követő illúzióvesztés ugyanis megváltoztatta e két népcsoport egymáshoz való viszonyát, illetve e két csoporton belüli vezető értelmiségiek személyi kapcsolatait. Tehát a nagy rendszerváltást követően nemcsak a hazai és a külföldi magyar társadalom viszonya, de e társadalmakon belüli és közötti, korábban idealizált emberi kapcsolatok is átváltoztak, mássá lettek — mind Magyarországon, mind pedig a nagyvilágban. Odahaza, a különböző politikai pártok burjánzása folytán egykori jóbarátok és harcostársak váltak politikai versenytársakká, sőt ellenségekké. Nyugaton pedig a hazával kapcsolatos elvárások elmaradása következtében oly egyének sodródtak — legalább is ebben a vonatkozásban — egy táborba, akik a megelőző háromnégy évtized folyamán csupán politikai ellenfélként szemlélték és kezelték egymást. Magyarhonban a korábbi elvárásokra alapozott optimista közhangulat teljesen összeomlott, s a magyarság jelentős része megcsömörlött az általa csak a rendszerváltás után megismert, sok negatív jelenséget magával cipelő nyugati idézőjeles „kapitalizmustól” és „demokráciától”.5 Ugyanakkor a nyugati magyarság a több évtizeden keresztül piedesztálra emelte és mindig nagybetűvel írt Haza helyett mindössze egy szocializmuson átgyúrt és sok tekintetben elmaradottnak tetsző Magyarországot talált, valamint egy szerinte erkölcsileg és munkaetikailag egyaránt lezüllött hazai magyar társadalmat. Persze nem mindenki látja a helyzetet ilyen sötéten. Vannak, akik még ma is másként éreznek és a közös magyar jövő érdekében még ma is rózsaszínűbb szemüvegen keresztül szemlélik a mai magyar valóságot. Azonban a külföldi magyar sajtót és hazatelepedettek csalódott írásait olvasva nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb azoknak a száma, akik ma már másként értékelik volt hazájuk társadalmát és Magyarországhoz való viszonyukat, mint tették abban a korban — 5 Lásd ezzel kapcsolatban még alant. 38 ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám
