Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
In memóriám A KOZMOSZ ÍNYENCMESTERE, SZATHMÁRY LAJOS Egy bibliofil ínyenc magyar nábob Amerikában Sylvester Lajos (Sepsiszentgyörgy) Szakácssó A Duna Televízió — post mortem — kétrészes dokumentumfilmet sugárzott Szathmáry Lajosról, Chicago legendás vendéglőjének, a Bakery-nek (Pékség) alapító tulajdonosáról, főszakácsáról — három évtizeden át az amerikai vendéglátóipar babérkoszorús nagymesteréről. A Bakery nevet Szathmáry egy többszáz éves, disztingvált, arisztokraták által kedvelt londoni ínyenc vacsorázóhely tiszteletére választotta. A szakácssówal (vagy pásztorsóval) az ő előadásából ismerkedhettünk meg. Összetevői: konyhasó, fehér és fekete őrölt bors, paprika és fokhagymapor. Előnye, hogy nem kell minden alkalommal külön elkészíteni az ízesítő keveréket, mindig a kéz ügyében van a konyhában, a szakács(nő) ráhinti a hússzeletre, miegyébre, bedörzsöli véle, mondjuk a kolbásztöltelékes göngyölt húst. A tévéadás után sokféle pozitív visszajelzés gyűrűzött lapunk felé „Chef Louis” azaz „Lajos főszakács” csodálatos egyéniségéről. Volt, akiben húsz évvel ezelőtti Chicago-i élményeket — illetve a Szathmáry házaspár gasztronómiai páratlan csodatevését is fölülmúló, és hajdani magyar nábobok gesztusaira emlékeztető — vendéglátó művészetet elevenítette fel. Mindezt gondosan megőrzött és ápolt magyarság kísérte. De el kell mondanom, számomra a legnagyobb meglepetést ebben az ismeretségkörben a sepsiszentgyörgyi Incze Anikó, a helybeli szakmai középiskola ínyesmester-tanárnője okozta. Ő mindjárt a tévéműsor után azzal keresett fel, hogy két éve egy Amerikába telepedett unokatestvére hírét vette a Bakerynek, megismerkedett a világhírű főszakáccsal, mesélt neki az ínyesmesterség varázsától megszállott, kicsiny székelyföldi városban élő rokonáról, aki itthon tüsténkedik a szakácsművészet berkeiben. Azóta Incze Anikó és Szathmáry Lajos levelezésben vannak — illetve voltak — mert „Chef Louis” nem szakácskodik ugyan többé e világon, de művészetét,, tudományát reánk testálá. Lám, ezek a levelek, lapkivágások Incze Anikó gyűjteményében — mind egy-egy dokumentuma az örökség mgyar kézbe átadásának. Chef Louis Szathmáry jövőképe Paul Clarke amerikai újságíró ezzel a címmel közölt terjedelmes képesriportot a Chef nevű képes szakfolyóirat 1996. évi januári számában. Ebből idézünk: Szathmáry Lajos főszakács a Chef folyóirat régi barátja, társkiadója és külső munkatársa kétségen kívül az ország egyik legbefolyásosabb főszakácsa. Legendás Chicago-i vendéglője, a Bakery 1989-ben, huszonhat évi páratlan ténykedés után bezárt ugyan, de a 76 éves fáradhatatlan főszakács ma is pontosan olyan hatást gyakorol a vendéglátóiparra, mint negyedszázadon át főszakács-tulajdonosként tette ezt. Kiváló emberismerőnek kell lenni ahhoz, hogy jó főszakácsok legyünk. A mindig is kitűnő élelmiszeripari szakember, „látnok”, tanácsadó, előadó és kommentátor tudása és szenvedélye páratlan; amit a táplálkozási szakirodalom művelésében megvalósított, az „ragályos”; s mi több: nagyszerű mesemondó. A főszakácsot vendégszeretetéről is ismerik. A vendéget úgy fogadja a vedéglőjében, mint egy nagyúri házigazda a barátait az otthonában. Olyan közismert személyeknek volt házigazdája, mint Hugh Hefner, a Playboy képes folyóirat alapítója, Frank Zappa, a rock impresszárió, Arthur Fiedler és a Boston Pops, vagy maestro Sir George Solti. „Nézd a sok szép vendéget” — mondotta a bajuszos, testes, rózsásarcú főszakács minden hűséges rajongójának. Sikerének lényege a vendégek igényeinek őszinte kielégítése volt. A '70-es évek végén néhány élelmiszeripari nagyvállalat által támogatva Szathmáry sikeresen járt közbe az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumában, hogy a főszakácsi státuszt a háztartási szintről diplomás szellemi rangra emeljék. Habár Szathmáry csekély jelentőségűnek tünteti fel a saját hozzájárulását a főszakácsi státusz 4 ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám
