Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
a gonosz szellemeket, a cigány csecsemőt felemelik, hogy mindenki lássa, és ez a kép fagy meg a vásznon, miközben az újszülött sírása hatol a fülünkbe. Az új ígéret földjén született emigráns gyermeknek ezt a képét használták, amikor Toronto multikulturális TV adója — MTV — megkezdte műsorának sugárzását az éterbe. Eugene 3 napig alvás nélkül dolgozott, hogy megfelelő rendbe állítsa össze a felavató műsor képeit. Sokunk számára, akik törődtünk a kanadai etnik valósággal, az MTV születése a remény jelképe volt. Eugene mint gyártásvezető hat hónapon át nagyon keményen dolgozott az új TV állomáson; végre egy nagy TV-adó összes felszerelése a rendelkezésére állott. Remélhetőleg az általa készített műsoroknak egy része még megvan az archívumokban. A néhány, amit láttam, bizonyította a dokumentumfilmek gyártásában kiérett fejlődését, jóval magasabb szinten mint azelőtt. Sajnos az MTV főnökeit jobban érdekelte a kereskedelmi bevételek aranyának kibányászása, mint minőségi műsorok gyártása. Külföldről mind több és több filmet importáltak bagóért, és Eugenet habozás nélkül elbocsátották egy belső hatalmi küzdelem idején. Súlyosan érintette a csapás. De Eugene, mindenekelőtt túlélő volt. Megtanulta a jó film gyártásának művészetét — filléres költségvetéssel. Egyszerűbb lakásba költözött és a szabadúszó ember önálló ösvényeit taposta, ajánlatok tucatjával s néhány almával és banánnal teletömött 38 aktatáskájával. Ez utóbbiak voltak a napi tápláléka. Rendszerint nagyon későn tért haza, és éjfélkor készítette el a vacsoráját, miközben barátaival beszélt telefonon. Kitűnő szakács volt, ösztönösen tudva azt, hogyan kell magát megfelelően, de olcsón táplálnia, hogy készen legyen a másnap küzdelmére. Mikor a halálhíre elérkezett hozzám 1982 szeptemberében, először nem hittem el, arra gondolva, hogy ez megint egyike az ő tréfáinak. Vancouverbe költöztem, hogy filmet tanítsak a Simon Fraser-ben, és néhány alkalmi levelezőlap kivételével nyomát vesztettem Eugene-nek. Utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával kedvetlennek hangzott, és azt tanácsolta, hogy maradjak, ahol vagyok, mert Torontóban alig történik valami. A Canada Council Kutatási Programjához írt kérvényt, hogy befejezhesse önéletrajzát, és megkért arra, hogy írjak egy támogató levelet az ügyben. Úgy tudom, megkapta az ösztöndíjat, mely jelenleg bizományi gondozásban van fia eltartására. Halálának „hivatalos” körülményei legjobb esetben „érdekesek”. Látogatásra ment vissza Romániába, főleg, hogy meglássa apját, akiről úgy hírlett, hogy halálán van. Hogy az útját meg tudja fizetni, azt gyanítom, hogy Eugene elvállalta több ügynek a felderítését ottléte alatt. A torontói City-TV-t érdekelte dr. Kozak román biokémikus, aki egy ritka bőrbetegségnek volt a specialistája, s aki útban volt Kanada felé. A második történet az 1 billió dollár értékű nukleáris reaktor eladása volt Romániának. A harmadik, értesülésem szerint, arra a két román újságíróra vonatkozott, akiket maga Ceau§escu akart eltetetni láb alól Párizsban. A román titkos ügynök, aki a parancsot kapta, a szökés mellett döntött, és egy konferencián kijelentette, hogy a színlelt emberrablást két hónappal előbb tervezték meg, hogy a bukaresti rezsimet lóvá tegyék. Azután hírek kezdtek szivárogni, hogy az egész történet csak egy koholmány volt, abból a célból, hogy propagandát csináljanak egy frissen publikált könyvnek, melyben az egyik újságíró érdekelve volt. Tény: Eugene részt vett a Román-Kanadai Népi és Művészeti Társaság néven ismert szervezet megszervezésében, hogy kulturális természetű tevékenységeket támogassanak. Tény: ez a csoport évekkel ezelőtt támogatta egy román filmfesztivál rendezését Torontóban, melyen Románia kanadai nagykövete volt a tiszteletbeli vendég. Tény: Eugene többször is visszalátogatott Romániába, utoljára 1981- ben, amikor, állítása szerint, a titkos rendőrség tönkre tette a kocsiját. Tény: A román rezsim, amelyik röviddel azelőtt még a Moszkvától való függetlenség jelét mutatta, a hírek szerint újból visszatért a szovjet táborba, a lengyelországi események óta. Tény: Eugene Buia hátrahagyott egy levelet 1982. július 26-i dátummal, melyben leírja utazásának célját és nagyon világosan állítja, hogy ha valami történik vele ezen az úton, itteni barátainak szándékos bűntényre kell gyanakodniuk, és lépjenek érintkezésbe a kanadai média embereivel. Az ottavai Külügyminisztérium szerint, a kormány úgy döntött, hogy elfogadja Eugene Buia haláj§ Bíró Béla 56 ITT-OTT 30. évf. (1997), 2. (129.) szám
