Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
A MAGYAR BARÁTI KÖZÖSSÉG HUSZONÖT ÉVE Elhangzott Budapesten, 1996 június 13-án, és Lake Hope-on, 1966 augusztus 18-án Bojtos László (Cleveland) Az évfordulók évében, 1996-ban az amerikai eredetű Magyar Baráti Közösség (MBK) is visszatekint 25 éves szervezetté válásának történetére. Meghatározásként sokszor együtt említődik az MBK/ITT-OTT. Lényegében az ITT-OTT lapon át indult 29 éve az útkeresés. Szervezetté 25 éve vált a közösség, amikor is az amerikai törvények szerint így jegyeztette be magát. A hazájukat elhagyni kényszerülők, így attól távol új éltet kezdők indító okai különbözők voltak az évszázadok folyamán. Az újvilági kezdés abban volt egyértelmibb, hogy környezetalakításban valahogy egy kicsit mindenki ott akarta folytatni, ahol abbahagyta, így ott állt meg vele az idő. Az a közösség, melynek indulásáról és múltjáról emlékezünk ezen az évfordulón egy teljesen új viszonyulás szellemiségét dolgozta ki. 1945-ben a hazájukat szüleikkel elhagyó 5-6 éves gyermekek esetében nem beszélhetünk kialakult élményvilágról. Mégis jelentkezett húsz év múlva, az egyetemi kor végén, a minőségi magyar szellemi, lelki útkeresés mélyről jövő igénye. Eddigre már betekintést nyertek az emigráció különböző egyesületeibe, csoportjaiba. Erről így ír Éltető Lajos, az első ITT-OTTban, 1967 október 23-án: „Leveleztünk, cikkeket írtunk, megpróbáltuk kivenni szerény részünket a Nagy Tusából... Mindez azonban meddő fáradozásnak bizonyult, mert csakhamar kitűnt, hogy kortársaink minden hangos mellveregetés dacára ugyanazt az utat járják, mint apáink, a semmit jelentő, béna rangok, címek, szervezetek és minibürokráciák szűksugarú, végtelen körútját. Beláttuk, hogy ennek mind nincs értelme, s elhatároztuk, hogy elindulunk megkeresni azt a göröngyös ösvényt, ami a szabadba kivezet... Alakítsunk új szervezetet, mondotta egyikünk, de már el is hallgatott, mert éreztük, hogy éppen a szervezkedés az, amit kerülnünk kell. Keressünk hát barátokat, barátokat, akik úgy éreznek, mint mi, akik szeretnek gondolkodni és cselekedni, s akik akkor is konokul hiszik, vallják és vállalják magyarságukat, ha nem is tudják még igazán, hogy az mit jelent. ” Ezután jött a töprengés, hogy mi legyen az érintkezési mód? És elindult a levelezési kör. Hangsúlyozták, hogy nem folyóiratot akarnak, amihez úgysem lenne tehetségük, egyszerűen ismerkedni, társalgást folytatni ezen az úton. A témák úgy választódnak majd, mint a társalgó egyedek. Hitték, hogy ha egyszer elindul az eszmecsere, magától fejlődik tovább. „Beszélgetünk mindenről és mindenkivel, ki nem zárunk senkit. Noha a társalgásnak egyik fő célja a nyelv ápolása, elfogadunk leveleket, írásokat más nyelven is, olyanoktól, akikben a hit még él, ha a nyelv haldoklik is.” Az indító első szám első oldalára odagépelték cím nélkül az Ady-verset: Itt valahol, ott valahol Esett, szép szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol S kicsordul gúnyos fájdalmukból Egy ifjú-ősi könny: Miért is? És utána, mint a zápor, Jön a többi könny: Miért is, miért is, miért is? S nincs vége könnynek és miértnek. Fölöttük hahota köszön, Hahotája, akik nem értnek S akik sohase kérdik s kérdték: Miért is? És csöpög a könny: Miért is, miért is, miért is? És hömpölyög fönt a hahota, Hogy soha, soha, soha. Ennyi búsulással fényesen Nyílnék meg az Ég, Ahol csak Ég és okos üdvösség van S itt nem elég. Itt nem kell csak a könny S itt valahol, ott valahol Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol, Miért is, miért is, miért is? Jöttek a levelek, a gondolatok. Négy hónapra az indulástól, már a harmadik számban így ír Csomay György „Az örök honfoglalás” c. értekezésében: „Mikor mi magyarok honfoglalás12 ITT-OTT 30. óvf. (1997), 1. (128.) szám
