Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
is értesülünk, hogy az MBK Keleti Csoportja által gyűjtött összeget egy kárpátaljai község segítésére fordítottuk. Kiderül az is, hogy többféle elképzelés létezik az akció lefolytatására: így közvetlen gyűjtés egy-két rendszerre, vagy indító pénzösszeg biztosítása egy helyi megbízott körbeutaztatására és nagyobb adakozási akcióra. Végülis Papp Laci kompromisszumos javaslatát fogadjuk el: kísérleti tervet egy parabolarendszer beszerelésére, helyszín egy székely falu, keret 1000 dollár, és Simon Pétert kérjük fel arra, hogy segítsen egy érdemes község kiválasztásában, és a telepítés lebonyolításában. Ezen első fázis tanulságain okulva döntünk majd egy nagyobbszabású gyűjtési és telepítési akció megszervezéséről. Este, a délvidéki magyarok segélyezésére rendezett vacsorán, ahogyan körülüljük az asztalokat, mintha Dsida Jenő Psalmus Hungaricus-ának képsorai elevenednének meg — magyarok mindenünnen, együtt és egymásért... Hazafelé vezetés közben elmorfondírozgatok a hallottak-történtek felett. Az MBK nem segélyegyletnek indult, s élt húsz-egynéhány éven át teljesítményei nem azok dollárértékében, hanem a bennük megtestesült érzelmi elkötelezettség és szellemi energia nagyságában mérendők. De a lapkiadás, kapcsolattartás, utaztatás, a könyvkiadás, a lobbizás anyagi áldozatokat igényeltek, s a másokért cselekvés bizony a közvetlen anyagi segélynyújtás fele is „elvitte” a közösséget. S itt a Kovács Árpád szervezte példás sikerű csángó segélyakció jut eszembe. Nem fog ez másképpen történni a parabola-akcióval sem! ’94 május Simon Péter fáradhatatlan ténykedése s számtalan telefonbeszélgetés után végre kialakul a terv: a műholdas vevőrendszer telepítésére a Csík-megyei Kotormány kisközséget ajánljuk. Sokminden szólt mellette — elzártsága, mely még a román TV-adás vételét sem teszi lehetővé, lakóinak igénye s ráérdemesültsége a segítségre. A helység kiválasztásában Ferencz Imre, a Csíkszeredái lap újságírója segített. Költségvetésünk is van - 1400 dollár, s megvan a tervezet kivitelezője is, a szerelési munkák pedig gyorsan befejezhetők. Beszélek Bojtos Lacival és Somogyi Balázzsal, továbbítom a tervezetet a kisközség ismertetésével egyetemben, s Balázs körlevélben szólítja fel a helyi gyülekezetek gondnokait a gyűjtési akció megindítására. ’94 augusztus Újra gyülekezünk a Reménység-tavánál, a találkozó lelkiismeretvizsgálattal és ötletviharral indul — miért is, hogyan is tovább — legutóbbi éveink mottójaként. Média tárgykörben erős hetünk ígérkezik - Kedves vendégeink között van Sára Sándor (több minőségben is!), s Ludwig Daniella, a kolozsvári magyarnyelvű stúdió riportere (de inkább mindenese). Én üdvözlöm Sára Sándort s ő beszámol a Duna Televízió történetéről, munkájáról s a nem gondtalan jövőjéről, azután a történetéből és műsoraiból összevágott montázst néztük meg. Ezt követően Ludwig Daniella mesélt munkájukról s küzdelmeikről, és rövidfilmjeikből mutatott be néhányat. A tanács jóváhagyja a kotormányi vevőrendszertelepítést, előlegezi a segélyösszeget, s adakozásra szólítja fel a jelenlevőket. Levél megy Horn Gyulának, melyben kérjük A Duna-TV további kormánytámogatását és önállóságának biztosítását - ez egyébként zárónyilatkozatunkban is helyet kap. ’94 szeptember-október Szeptemberben Papp Laci segítségével a tanács által előlegezett segélyösszeg eljut rendeltetési helyére. Némi technikai változtatás után az utolsó pillanatban: egy helyett két parabola-antennára lesz szükség, de ez a költségvetésen nem változtat, a falu lakói maguk is gyűjtést rendeznek, s a hálózat szerelése körüli munkálatokban részt vesznek. S imigyen a honalapítás 1098. évében, október havának tizedik napján Kotormány ablakot kapott — kilátást a nagyvilágra, s részesévé vált a magyar nyelv és kultúra áramkörének [Orbán Balázs „A Székelyföld leírása” című munkájának második kötetében, 1869-ben így ír Kotormány községről: „Bánkfalvától északnyugatra egy dombtetőn egy kis kápolna áll magányosan, az utas, ki erre jár, bizonnyal megkérdi, hogy miféle templom az, hol vannak hívei? Mert falu sehol sem látszik, pedig ott van a templom közelében egy kikotrott gödörben (honnan neve is eredhet), szem előtt elrejtve egy kis falucska, mely termékeny határáról a „bő búzájú” melléknevet nyerte...] Segélyakciónkról beszámol a Hargita népe, a Magyar Nemzet, a Nyugati Magyarság, az MVSz Amerikai Tanácsnak Közleménye, majd rövidfilm készül a Duna-TV számára is. ITT-OTT 29.évf. (1996), 2. (127.) szám 59
