Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
szociáldemokraták oldaláról hangzanak el éles, elmarasztaló vélemények az RMDSZ-ről, hanem sokszor az ellenzék soraiból is. (A legkevesebb, hogy föderalizálni akarják Romániát.) A már említetteken kívül vannak azonban más jellegű megnyilatkozások, egyértelműen pozitív, reménytkeltő kísérletek. Ilyen a Marosvásárhelyen székelő Pro Europa Liga új kiadványa, az Altera, amely első számát az autonómia és önkormányzat kérdéskörének szenteli; Smaranda Enache és Szokoly Elek szerkesztésében a rangos folyóirat jeles román és külföldi szerzőket tud megszólaltatni, valóban az európai integráció és a történelmi megbékélés szellemében. Köztük van Gabriel Andreescu ( aki az atlantai PER-rendezvényről ad Romániában elsőként hírt), Valentin Stan, a nagyszebeni Paul Philippi és Kende Péter. Külön lapra tartozik - szintén a kirakat mögötti, valódi világból — az erdélyi, a romániai magyarság magatartása, politikai választékának, politikai vezetői által képviselt stratégiájának és taktikájának az elemzése. De ez már nem fér bele a bécsi döntés 55. évfordulóját tükröző román sajtóvisszhang szemléjébe. □ A szerkesztő jegyzetei. Mivel olvasóink nagy többsége Amerikában él, és kismérvű a tájékozottsága a román politika és sajtó berkeiben, érdemesnek tűnik néhány gondolatot hozzáfűzni Kántor Lajos lebilincselő tanulmányához. A román publicisták téziseit tanulmányozva feltűnik, hogy még a legfelvilágosodottabbakat is mennyire befolyásolja környezetük politikai kliséinek hatása. A nacionalizmus és a patriotizmus közti különbség észlelésének hiánya hasznos mutató ennek felderítésére, Mungiu jó szándékkal felrója a román kormánynak, hogy nem keresi a kiegyezést a Horn kormánnyal, pedig ez a kormány ’’kevésbé nacionalista”, mint elődje volt. Definíciója helytelen. A nacionalizmus más nemzeteknek vagy nemzeti közösségeknek ártalmas, romboló magatartás^ Mint például a román kormányoké az erdélyi magyarsággal szemben 1920 óta napjainkig.) Az Antall kormány nem volt nacionalista, csupán jobban támogatta a román kormány által elnyomott erdélyi magyarságot, mint a Horn kormány. Ennek a magatartásnak semmi köze a nacionalizmushoz, mert senki ellen nem irányul, nem támad, csak segít, könnyeket töröl le: "A nacionalista jogot sért. A patrióta jogot véd. ’’(Illyés Gyula). ”A nacionalizmus egészségtelen formája más nemzetek és kultúrák megvetésére tanít, a patriotizmus viszont a hazaszeretet méltó formája. ” (II.János Pál pápa beszéde az Egyesült Nemzetek 50. Jubileumi Közgyűlésén; New York, 1995. október 9.) A Diktat szó használata ”k”- val nemcsak a román politikai szóhasználatban, hanem az egész nyugati világban ismert. A szótárak úgy értelmezik, mint nagyon kemény feltételekkel megbilincselt egyoldalú szerződést. Századunk első ilyen szerződése a versailles-i és trianoni (béke)diktátum volt. A ”k” betű használata a két háború között terjedt el, a német helyesírás a porosz csizmákra és Hitler szerződéseire utalt és azokat bélyegezte meg. Ha ez a megbélyegzés érvényes a bécsi döntésre, akkor sokszorosan érvényes Trianonra is, amelyik könyörtelenségben mindegyiken „diktátumon” túltesz. A román sajtóban agyonkoptatott "horthysta hadsereg” kliséje hangzatos szólam a magyar honvédség megbélyegzésére. A magyar alkotmány szerint az ország területe a Szentkorona tulajdona volt, és jogkörét az alkotmányosan megválasztott államfő - abban a korszakban Horthy Miklós kormányzó — képviselte. A honvédség a törvényes államfőnek engedelmeskedett. Észak-Erdélybe nem a horthyta hadsereg, hanem a magyar honvédség vonult be. Olvasóink földrajzi tájékoztatás ánakmegkönnyítésére: Kovászna megye = Háromszék, Hargita megye = Csík és Udvarhely összevont megyék, Maros megye = Maros-Torda megye. Ceau§escu hozta e változásokat, hogy szép csöndben még a nevekből is kiirtsa a múlt emlékeit. (Aminek többé nem mondod ki a nevét, mert tabu alatt áll, az megszűnt létezni, mert fokozatosan eltűnik az emléke is.) Az ürügy ez esetben az volt, hogy olyan nevet választottak, melyet magyarul is, románul is hasonlóan ejtenek ki. Persze a megyék lakóit elfelejtették megkérdezni. Minek is? Hiszen csak magyarok voltak, vagyis nemzet-alatti állampolgárok. — est.) Kós Károly grafikája 44 ITT-OTT 29. évf. (1996) 2. (127.) szám
