Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
Szóval ? Nem! Tettel. Visszatekintés a Magyar Baráti Közösség múltjába és új feladatok vázlata a 3. évezred küszöbén Cseh Tibor Midland Park, New Jersey (U.S.A. Az élet múlik, munkálkodjatok fáradhatatlanul. — (Tibeti közmondás) Huszonöt év már elegendő idő egy emberi közösség életében, hogy meg tudjuk állapítani minőségét, életrevalóságát, esetleg jelentőségét. A 25 éves Magyar Baráti Közösség kiállta a negyed-század rostájának szigorú próbáját. Maradandó tettek jelzik életútjának mérföldköveit. Kezdeti éveink romantikus korszakára visszatekintve, az akkori levelező, stenciles folyóirat maroknyi olvasótáborából szerveződő laza közösség hosszasan és alaposan megvitatta a kérdést, hogy mi legyen szervezetünk neve, mely nyitott, hívogató és nem leplez rejtett elfogultságot. A Magyar Baráti Közösségre esett a választás, mert igyekezetünk kimondatlanul is az volt, hogy a kölcsönös rokonszenven alapuló szeretet demokratikus hierarchiáját valósítsuk meg. A Közösségben a megválasztott vezetők nem kitüntető rangot, címeket és kiváltságokat élveznek, hanem több felelősséget és több munkát vállalnak. (Ez a filozófia rejtőzik a legfőbb tisztségviselő neve mögött is: nem elnökünk, hanem ’’gondnokunk”, mert felelőssége a Közösség munkájának, ügyeinek „gondozása”.) Miként a lelkészek az egyház szolgatársai, azonképpen vagyunk mi is a Közösség munkatársai. Munkánk célja, irányító fénysugara a szívünkben hordott, magasba emelt haza — leszármazottainknak az „old country” — önkéntes szeretetből fakadó, ellenszolgáltatás nélküli szolgálata. Tagjaink sokféle nézetet vallanak, és ezt szabadon kifejtik találkozóinkon, konferenciáinkon, civilizált körülmények között. Ebben az amerikai demokrácia jó módszereinek (vannak rossz - sőt riasztó kísérő jelenségei is: nincs tökéletes politikai rendszer a világon), — használata volt a tanítómesterünk. Már a hideg háború korszakában ösztönösen úgy éreztük, hogy ennek az ember méltóságára szabott demokratikus életstílusnak átközvetítése az otthoni magyarság felé egyik — talán legfontosabb — történelmi feladatunk. Ez a körülmény szerencsésen hatott fejlődésünkre, mert a másságok, a különbözőségek egymást kölcsönösen ellensúlyozták, mérsékelték. így el tudtuk kerülni politikai téren a radikalizálódás, vallási téren a fundamentalizmus szélsőségeit. A hidegháború legfeszültebb éveiben is évente összegyülekeztünk magyar hetünkön Ohio államnak egy kies zugában, ahol a 15 millió magyar soraiból, a vasfüggöny mindkét oldaláról meghívott előadó vendégeinkkel közös magyar problémáinkról értettünk szót. A Reménység-tó partján virágba szökkent a toleranciának, a türelemnek a magyar szellemi flórában — sajnos — oly egzotikus és ritka virága. Tartós megmaradásunknak egyik titka az, hogy nem tartozunk egyik emigrációs hullámhoz sem. Mégpedig azért nem, mert — éppen a tolerancia megtapasztalása miatt — minden nagyobb emigrációs hullám tagjai jelentős arányban voltak és vannak jelen tagjaink és demokratikusan cserélődő vezetőink között. A tolerancia nem elvont játék a szavakkal: éppen ellenkezőleg nagyon fontos tett: a civilizált közösségi magatartás elengedhetetlen megnyilvánulása. Kezdetben a legerősebb volt a 45-ös konzervatív nemzeti gyökér. Kiemelkedő tagjaik Éltető Lajos, Ludányi András — akik még gyermekkorukban hagyták el Magyarországot - és sokan azok közül is, akik már elhunytak. De megtizelődött a 48-asok sora is, — akiket „kiábrándult reménykedők’’-ként tart számon a politikai irodalom —, vagyis azok, akik ’45-ben még reménykedtek egy magyar demokratikus alternatíva lehetőségében, de azután a magyar proletárdiktatúra uralomrajutása előtt, vagy immár annak igája alól Nyugatra menekültek még ’56 előtt. Markáns egyéniségei közül többen maradandó hatást gyakoroltak közösségünkre. Hadd idézzem Hamza András református lelkipásztor nemcsak testileg, hanem szellemileg is súlyos emlékét és harsogó hangját a minőség mindenek fölött való védelmében...A szelídszavú, de rendületlen hitű, tragikus sorsú Kiss Sándort, a Parasztszövetség főtitkárát, Kovács Imrét, a Nemzeti Parasztpárt elnökét, Gombos Gyulát az írót, Vajda Benőt, Hőgye Mihályt és sok más kedves barátunkat...Az 56-osok nagy csoportját sokan képviselik : Sass Márton, Bojtos László és Györgyi, Somogyi Balázs és Csilla, Nyeste Zoltán és Magdi, Kollerék, Venczelék, Király Béla, Lipták Béláék, 24 ITT-OTT 29. évf. (1996.), 2. (127.) szám
