Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 2. (125.) szám
Megszólaló harangok iÉveken, évtizedeken át — és egyre gyorsuló ütemben — hallottuk, olvastuk a beszámolókat az elnémult harangokról; magyar templomokról, melyeknek mindörökre becsukódott ajtaja a magyarajkú hívek számára. Volt úgy, hogy a templom átadatott az enyészetnek, hogy beteljesüljön rajta a természet örök törvénye. Másokat eladtak, miként eladják a házat, a sarki csemegeüzletet vagy a benzinkutat. A katolikus egyházközségeknél nagyobb az elnémulás veszélye, mert egyházi hierarchiájuk következtében a püspök egy személyben tollvonással dönt a parókiák sorsáról. S bizony a püspökök nemcsak Moldvában döntenek a magyar hívek érdekei ellen, hanem az Egyesült Államokban is. A közelmúltban azonban egy örvendetes — és az árral szemben úszó — változás törént egy pennsylvániai gyülekezetben, miként az alábbi örömteljes híradás beszámol róla.] .A. magyar római katolikus Szent László templomot a püspök bezáratta 9 évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy számos tagja volt az ottani római katolikus egyháznak, s az anyagi helyzetük sem tette ezt indokolttá. Az elmúlt évben az Ellwood City-i magyar római katolikus templomot is bezárták. Ismét elnémult egy magyar templom harangja... A magyar református templomoknál más a helyzet, a templomot „világi önkormányzata” megvédi, és nem engedi annak bezárását. Ha maréknyi is a hívők száma — de lélekben annál erősebb. így volt ez a Beaver Falls-i Third Ave United Presbyterian Magyar Református Egyház esetében is. Az egyház régebbi vezetői elhagyták körzetüket és a Beaver Butler-i egyházmegyéhez csatlakoztak. így lett a magyar református templomból „Harmadik úti református templom”, Beaver Falls-on. A régi vezetők nem gondoltak arra, hogy ha valami oknál fogva az egyházi élet megszűnik, a templom — a hozzátartozó lelkészlakással együtt — az amerikai Beaver Butler egyházhoz kerülne és nem a magyarok tulajdonába. Két évvel ezelőtt azonban az egyházközség új vezetői határozatot hoztak, mely szerint elszakadnak a Beaver Butler egyházmegyétől, és magyar egyházkerülethez — a Calvin Synod-hoz — csatlakoznak. Az egyházközség vezetői : Farkas Pál, Kovács Zoltán, Csornán Endre, id. Maloser János, ifj. Maloser János és Együd Ilona két évig küzdöttek ennek megvalósításáért. A kis templom, amely a kivándorolt szegény öreg magyarok fillérjeiből épült, újra magyar lett. Boldogan ünnepelt a kis közösség — a többi magyar református vendéggel együtt — az elmúlt év őszéért újra ’’méltó helyre került” a kis magyar templom, a régi magyarok nem hiába gyűjtötték össze fillérjeiket. Több ez, mint hitvallás! A református egyházak távol az óhazától kis magyar szigetek, magyar bástyák, amelyek nemzedékről nemzedékre megőrzik magyarságukat, ápolják az anyanyelvet. Nemegyszer római katolikusok is a magyar református egyház tagjai lesznek, ha körzetükben nincs magyar katolikus egyházközség. Jó abban a tudatban élni, hogy bármelyik felekezethez is tartozunk, de magyarok vagyunk és maradunk, még ha a történelem vihara távol sodort is az óhazától... Boldogan valljuk: Isten a mi erősségünk! Ez hatja át mindennapi életünket, s örömmel tölt el bennünket az, hogy a kis diákok szájából — ha törve is, de — elhangzik a magyar ének, a magyar szó. Mi, magyarok élni fogunk, a ’’kis templom családja” fenntartja, tovább viszi a református hitet, de a magyar szót is. — Kovácsné dr. Vereb Sarolta (Beaver Falls, Pennsylvania). Reformátusok Lapja, Budapest, 1994. május 29. Ugyancsak a Reformátusok Lapjának egy korábbi számában Komjáthy Aladár amerikai magyar református lelkész, örömtől repeső, lelkes szavakkal emlékezik meg a Beaver Falls-i magyar egyház újjászületéséről: „Nemrég azonban csoda történt. Az elmúlás helyett ismét »Magyar Református Egyház« a nevük. Otthagyták az amerikai presbiteriánusokat, testvéri búcsúszóval és ez év október 30-án, szép istentisztelet keretében, a magyar Kálvin Egyházkerület tagegyháza lettek. Van úgy, hogy elalszik a lélek, van úgy, hogy becsuknak egy-egy templomot, de ilyen csodálatos, örömteli feltámadás is van! Köszönhető ez néhány presbiter és felesége hűségének. Csornán Endre és felesége, Kovács Zoltán s felesége Sarolta, valamint Farkas Pál gondnok hitének, egyházszeretetének a diadalma volt ez. Csornán Endre az Amerikai Magyar Egyesület titkára Washingtonban. De arra büszke, hogy ózdi. Ez pedig az én szívemnek különösen kedves, mert én is Ózdon születtem. Karácsonykor pedig hatgyermekes, negyedik generációs gyermekekből álló vasárnapi iskolájuk magyarul is kántált, énekszóval dicsérte Krisztus Urunk születését.” — Komjáthy Aladár (Pittsburgh, Pennsylvania) [E sorok olvasása nagy örömet okoz azoknak, akiket az ITT-OTT előző számában megjelent Komjáthy esszé már a címével is elkedvetlenített: Nem vagyok magyar —amerikai református magyar vagyok. Elkedvetlenítő, ha írástudók — jóindulatú céllal, de — hozzájárulnak a magyarság törmelékké széthullásához, a centrifugális erők győzelméhez, éppen akkor, amikor a történelem által felkínált új helyzetben el nem múlasztható alkalom kínálkozik arra, hogy megvalósítsuk a nemzet spirituális egységét, határok és óceánok fölött. A nyári együttlétek a Reménység tavánál ezt a szellemet sugározzák, s ezért volt olyan mellbevágó az indító gondolat rideg, elutasító megfogalmazása: nem vagyok magyar! Egészen másfajta lelkiségről árulkodik a fenti tudósítás. Komjáthy tiszteletes úr így értelmezte a Beaver Falls-i eseményt: „csodálatos örömteli feltámadás is van!” E szavakban leplezetlenül kitárul a lélek. Ezért a magam számára átfogalmaztam a Komjáthy -esszé címét: Magyar vagyok: amerikai református magyar, [csernátoni] 32 ITT-OTT 28. évf. (1995), 2. (125.) szám
