Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)

1995 / 2. (125.) szám

nemzet, annak intézményei, tagjai és vitás kérdései iránt. A magyar kultúrában mindig volt erős ellenkezés a dicsekvéssel szemben, és kétségtelenül ez okozza azt, hogy kerüljük az öndicséretet és tartózkodunk érdemeink elis­merésétől, még akkor is ha az jogosult. De olyan világban, amelyik tele van ügyes propagandis­tákkal, Magyarország többé nem engedheti meg magának, hogy elhanyagolja nyilvános képmását a világ szemében. Montgomery nagykövet szavai szerint mindig túl keveset törődtünk a propagan­dával, amelynek szomszédaink állandóan a mes­terei voltak. Ez a tiszta igazság, amivel számol­nunk kell. A mi hozzájárulásunk a képmásunkhoz hasznos lehet. A hozzájárulásunk elmulasztása csak káros eredménnyel járhat. Utóirat Ennek az előadásomnak a megtartása után kaptam kézhez a Hungarian American Coalition News 1994. tavaszi számát és abból értesültem két potenciálisan jelentős kezdeményezésről, me­lyek pozitív lépést jelentenek a tanulmányomban javasolt irányban. Az egyik volt a „képmás munkaműhely” (témája „Magyarország a Nyugat köztu­datában”). A magyar külügyminisztérium ren­dezte, 1993. október 15-16-án. A bevezető kulcselőadást Jeszenszky Géza külügyminiszter tartotta „Magyarország fejlődő arculata” cím­mel. A résztvevők között jelen voltak különböző minisztériumok képviselői és néhány Ame­rikában élő magyar (közöttük Chászár Ede és Ludányi András, az Amerikai Magyar Tanárok Szövetségének tagjai, akik szakértői minőségben fejtették ki, hogyan kell egy pozitívabb képmást kialakítani Magyarországról.) A másik pozitív lépés a Magyarság Jóhírét Védő Liga megalakulása volt, mely annak szenteli tevékenységét, hogy segítsen kiigazítani a Ma­gyarországról elterjedt hibás értesüléseket. Egyik legújabb közleménye öt amerikai egyetem törté­nelmi segédkönyvének alapos, kritikus tu­dományos vizsgálata arról, hogy mit közölnek Ma­gyarország múlt századokbeli és jelenlegi európai szerepéről. [A szerző cikkének fenti része az Amerikai Magyar Tanárok Szövetségének „Tizenöt millió magyar átalakulófélben” témájú konferenciáján, a New Brunswick-i Rutgers Egyetemen, 1994. ápri­lis 23-án angol nyelven tartott előadásának ma­gyar fordítása.] Fontos hozzáfűzni-valók 1956: a legelső eldőlő dominó Előadásomra készülő siettemben szabadsághar­cunk felbecsülhetetlen, világraszóló jelentősé­géről összegezett mondanivalóm csattanóját nem fogalmaztam meg nevén nevezve. Arra igye­keztem rámutatni, hogy igazán joggal mondhat­nánk, hogy 1956 hősi harca volt a történelmi lavi­na kezdete, más szóval a legelső eldőlő dominó. Bármilyen önfeláldozó hősiességgel dőlt el, csak megingatni tudta a fóldöntúlian sötét hata­lom felállította és véres erőszak fenntartotta dominósort. Két és fél évtized múlva az eldőlt után következő elsőnek kellett elzuhannia ahhoz, hogy az egész dominósort végig zúdítsa. Erről a legelsőnek számítható dominóról se ír­tunk és szóltunk még eleget — főképpen ilyen táv­lattal nem. Még évtizedekig kell óriási felké­szültséggel bemutatnunk és sok szemszögből em­legetnünk ahhoz, hogy világmozgató jelentőségét a látók szeme előtt tartsuk s a rövidlátókkal végre felismertessük és elismertessük. Zsidó életek mentése Kiss Sándor ellenállás-mozgalmi csoport­jának életmentő terveire vonatkozóan azt is hozzá kell tennem, hogy 1944. október huszas napjaiban tartott megbeszéléseinken részt vett több, Kiss Sándorék rejtegette üldözött is. Köztük volt a szegedi Szt. Imre Collégium-i és a Sík Sándor ve­zette cserkésztisztképző csapatbeli barátom, Stein István is. Baráti körömet említve, két másik életmentés­ről is szólnom kellett volna már előbb is: (1) Dr. Soós Géza református lelkész, külügy­­minisztériumi tisztviselő nemzetközi jelentőségű mentőakciójáról a zsidó születésű Abrahám Dezső nyugalmazott református pap is a legnagyobb elis­meréssel emlékezett meg 1994 tavaszán amerikai újságíróknak tartott beszámolójában, (2) Kovách Aladár író, a „Téli zsoltár” szín­darab szerzője, 1944-ben a Nemzeti Színház igaz­gatójaként számos zsidó művészünket védte meg, míg a szélsőjobboldal túlkapásai elleni tiltakozá­sul le nem mondott. Aladárnak erről az elszánt életmentő tevékenységéről az Itt-Ott-ban részlete­sen beszámoltam („Kovách Aladár emberi nagysá­ga”, 1982. Itt-Ott. 15. 1.: 31-32.) Nagyszerű kezdeményezések Befejezésül, biztató, felhasználandó és tá­24 ITT-OTT 28. évf. (1995), 2. (125.) szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom