Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)

1995 / 1. (124.) szám

mocsárba, megdobáljuk sárral és epével, öngyilkos ösztöneinktől hajtva. Véget ért volna a történelem? Nem a mi számunkra! Nagyon, de nagyon sok a tennivalónk. IN^integy két évtizede tartjuk nyári összejöve­teleinket a Reménység tó partján. Ebben az időszakban, melyet a Magyar Baráti Közösség fel­nőtt korának nevezhetünk, tevékenységünk lényege, úgy vélem, így összegezhető: •az Itt-Ott folyóirat kiadása; •évi összejöveteleinken előadások, eszme­cserék a 15 milliós magyarság szellemi kiválósá­gaival, Pozsonytól Budapesten, Újvidéken, Sváj­con át Londonig, vagy Marosvásárhelytől Német­országon át Puerto Rico-ig; •kapcsolatok magyar intézményekkel (pl. József Attila Egyetem Szegeden); • magyar nyelvű nyári egyetemi tanfolyamok lebonyolítása; •az amerikai magyarság tanulmányozása (Ludányi munkája Toledo-ban, kapcsolatok a William Penn egyesülettel, pusztuló magyar etni­kai szigetek bemutatása.stb.); •küzdelem a magyarság emberi jogaiért (HHRF, HARC, beadványok, petíciók, tün­tetések); • lobbizás: „know-how” elsajátítása szellemi műhelyekben, és alkalmazása; •részvétel az Amerikai Magyar Koalícióban, az otthoniak segélyezésére. A fent leírt tevékenység egy közös nevezőre hozható: küzdelem a 15 milliós magyarság integ­rációjáért. Abba lehet-e ezt a munkát hagyni? Véget ért-e a történelem csupán azért, mert a kommunizmus megbukott — miként azt egy is­mert amerikai japán történész kifejtette világhírűvé vált tézisében, néhány évvel ezelőtt? Ez a tévhit az égjük fő oka tagságunk meg­gyengülésének. Az emberek azt hiszik, nincs már miért küzdeniük. Akik ebben az álomvilágban éltek, csattanós választ kaptak a közelmúltban lezajlott magyarországi választásokon. A döbbe­netesen magas abszolút többséget jelentő szavaza­tok lényegét egy hatalmas, kifeszített transzpa­rens fejezte ki számomra, amit néhány héttel a választások után láttam a Lehel-téri piacon. Óriá­si betűkkel ez állt rajta: GYŐZTÜNK, ELVTÁR­SAK! Erdélyben megkeseredett a szám íze, olvas­va a magyar lapokat s bennük az RMDSZ egyes, gyengébb gerincű vezetőinek villámgyors átiga­­zodását balra, az új budapesti kormány felé. Véget ért volna a történelem? A mi számunkra csak most kezdődik, már ami a munka mennyiségét és követelményeit illeti. Hiszen most a kommunikáció, az utazások és a fokozatos demokratizálódás révén olyan le­hetőségeink vannak, melyekről a hideg háború idején még csak nem is álmodhattunk. Az a feladat, amelynek eléréséért a jövőben még határozottabban és tudatosabban kell dolgoz­nunk: a trianoni szindróma felszámolása. Közel 75 éve immár, hogy a trianoni békedik­tátum az egész XX. századi magyar történelemre rányomta irtózatos bélyegét. Mert nemcsak az ország területének kétharmad részét és lakos­ságának közel ugyanolyan hányadát szakította el a megcsonkított központtól, hanem lelkileg meg­nyomorította a század egymást követő magyar nemzedékeit is. Az embertelenül kegyetlen és igazságtalan békeparancs megfosztotta ezeket a nemzedékeket az emberiség jóindulatába vetett hitétől. A kegyetlen valóság elől — jobb híjján — irreális álmokba, a „mindent vissza” délibábos világába menekült. Most, a század végén — az új történelmi fej­lemények — a Szovjetunió összeomlása, az Egyesült Európa fokozatos kialakulása új le­hetőségek reményét csillantotta meg a politikai láthatáron. így született meg a határok fölötti spirituális egyesülés eszméje. Antall József írta be a történelembe a nevét, meghirdetve ennek a 15 milliós nemzetnek a lelki-szellemi egységét. Ezt a lelki-szellemi egységet kell megvalósítanunk, hogy kiirthassuk magunkból és utódainkból a tri­anoni szindróma kórokozóit. Hogy a III. évezred magyar nemzedékei könnyű szívvel, fehér lappal kezdhessék el az újkor történelmét. Az egység megvalósításához nemzeti stratégiákra van szükségünk. (Az alábbiakban idézek néhány gondolatot Po­­mogáts Béla idevágó tanulmányából, Nemzeti stratégiák az ezredfordulón, Transsylvania 1993. 34. évf., 3.SZ. 3.O.). A számunkra — és az egész térség számára — a legkedvezőbb forgatókönyv az európai integráció folyamata... Ez az integráció átfoghatja a régió nyugati felét... Ugyanakkor ebben az integ­rációban nehezebben fog elhelyezkedni a térség ke­leti-délkeleti része, azok a nemzetek és országok, melyek a bizánci kultúrkörben... élték életüket... ITT-OTT 28. évf. (1995), 1. (124.) szám 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom