Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 1. (124.) szám
Az MBK mint vallási közösség Az 1994-es találkozón az alábbi kivonatokat az ITTOTT 5. évfolyam 1. számából Éltető Lajos olvasta fel. Összekötő szövegét — helyszűke miatt — itt nem ismételjük meg. Helyette, magyarázatként azoknak, akik nem ismerik a hátteret: Az ITT-OTT levelező fórum/kiadvány 1967-ben alapult. Baráti köre, a mostani Magyar Baráti Közösség elődje, a lap olvasótáborából szerveződött meg. A munkatársak szűkebb csoportja többször is összeült Csikábóban és Adában mielőtt az első nyilvános találkozóra meghívta volna az olvasókat, érdeklődőket. Erre az akkor még csak két napos, szemináriumnak nevezett sereglésre 1972 szeptember 2-án és 3-án, a pennszilvániai Hereford melletti Magyar Tanyán került sor. Az 5. évf. 1. száma a herefordi előadások teljes szövegét s a hozzászólások összegezését tartalmazza. A szövegkivonatok viva voce idézése s mostani újraközlése a Magyar Baráti Közösség történelmi ismertetését is célozza, elsősorban azonban azt, hogy megerősítsük azokat az alapokat, melyekre a Közösség felépült, s melyeken éthosza a mai napig is áll. A Közösség az alábbiakban felvázolt elvek szerint alakította ki alapszabályát, ezekre kapott mind állami, mind szövetségi korporativ elismerést és adómentességet mint karitatív, kulturális és vallási társulat. —éji Idézetek a Hereford-i előadásokból: Cseh Tibor: Bevezető szavak, I. Rész, 2. old.: Az ITT-OTT történetét ki-ki úgy ismeri, mint amikor bekapcsolódott a munkába, a Baráti Körbe... Mert az ITT-OTT nem csupán folyóirat, hanem egyben baráti közösség is. Bár a közösség a szétszórtsági magyarságnak hű keresztmetszete és rengeteg különbséget el nem ismerünk. Ebben az egyben hajlíthatatlanok vagyunk. S minden udvariasságunk ellenére hajlíthatatlanok vagyunk abban, hogy sem vallási, sem földrajzi, sem politikai, sem ideológiai és országhatári különbségeket (lettlégyen az egyén nyugati, keleti vagy a föld kerekségén akárhonnani) nem teszünk magyar és magyar között. Mindenkinek helyet adunk véleménye megjelenésére. Azon túl, hogy emberek vagyunk, igen fontos tényező életünkben, hogy magyarok vagyunk. Érezzük a magyarság történelmi sorsát, és azon kísérletezünk — tapogatózva —, azt szeretnénk megtanulni, saját magunknak megtanítani, hogy erre a képességre hosszú ideig, lehet, hogy örökre, szükségünk lesz... Éltető J. Lajos: „Szemináriumunk célja” (2-4) E szemináriumunk legelső célja magának a szemináriumnak a továbbfejlesztése: legnagyobb óhajunk az, hogy ezután évről-évre megrendezhessük valahol, esetleg hosszabb időtartammal és még több részvevővel. Azok, akik mernek álmodozni, mint Cseh Tibor meg jómagam, nem félünk egy általános magyar hétnek a meghirdetésétől sem valamikor ajövőben, amikor már felkészültünk erre a lépésre, egy magyar hétnek, mely mintegy búcsújárás lenne az egész szétszórtsági magyarság számára. Hisszük, hogy ez el is érhető, megvalósítható lesz valaha, ha kitartunk munkánkban — és ezt a szemináriumunkat a jövőre vonatkozóan egyben kísérletnek is tekintjük. Persze a szeminárium elnevezés itt tkp. helytelen, azaz, igazság szerint főszemináriumunk nem szűnt meg 1967 októbere óta, amikor Ludányi Andrással az első ITT-OTTot útnak eresztettük a magyar nagyvilágba. A mostani, herefordi, szervesen kapcsolódik bele abba a nagyobb szemináriumba, melyet a másként áthidalhatatlan távolságok miatt kénytelenek voltunk írásban elvégezni. Az írott szó azonban nem mindenre alkalmas, így pl. az ismerkedésre, a szorosabb barátkozásra sem; és, ami fő, nem adja meg soha azt a lelkileg felemelő hangulatot, melyet a jóbarátok közelléte, társasága eredményezhet. Ez tehát jelen összejövetelünknek talán a legfontosabb célja: a személyi ismeretek, baráti kapcsolatok megteremtése, s egy lélekben gazdag, magyar közösségi élmény átélése. Hiszem, hogy ezekben nem csalódik egyikünk sem. Mindemellett szemináriumunknak szellemi célkitűzései is vannak. Ezeket megadják a megtárgyalandó témák, úgymint: 1) az északamerikai környezetben való megmaradási és továbbfejlődési lehetőségeknek kérdése, 2) fennálló szervezeteinknek kritikai kiértékelése, 3) a magyar vallásnak a gondolata és 4) a népoktatásnak — vagy, ahogyan én nevezném, a magyar ITT-OTT 28. évf. (1995), 1. (124.) szám 19
