Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
A REMÉNYSÉG TAVÁNÁL Válogatás az 1993 augusztusában Lake Hope-on elhangzott előadásokból Sebességváltós teológia Előadás/igehirdetés, augusztus 15. Kálmán Szabolcs (Cleveland) szokásostól kissé eltérő istenszolgálat ez. Nem annyira prédikáció, inkább előadás, bár igehirdetés és bizonyságtétel is egyben. A gondolkozó ember hitkeresése, hitépítése és hitre jutása a téma. Nem mindenkit érintő üzenet ez. Vannak akik nem szeretnek, vagy nem akarnak gondolkozni, és vannak akiknél a gondolkozás nem lényeges elem a hitre jutáshoz. Az ITT-OTT Konferencia részvevőinek többségét feltételezhetően foglalkoztatja ez a téma. Nagyon sok embernél komoly konfliktust okoz a hit és a gondolkozás összehangolása. Példaként említhetem saját esetem. Tizenhárom éves koromban mint konfirmandus megtértem. Olyan Billy Graham típusú lelkes, a Bibliát szószerint vevő hívő lehettem. így kerültem Sárospatakra a Református Gimnáziumba mint diák. Az első évben belevetettem magam a bibliakörökbe, mindig a teológusokkal jártam, a hívők hívője voltam. Az ottani pietista szellem egy év alatt végzett a hívőségemmel. Valami természetes ösztön fellázadt bennem az olyan követelmények ellen, hogy a hívő nem táncol, nem érdeklődik a lányok iránt, nem jár moziba. A második évre már teljesen elvesztettem a hitemet. Aki az első évben csüngött Nt. Darányi Lajos minden szaván, az a másod évben, a kötelező istentiszteletek alatt az erkélyen zsugázott hasonszőrű barátaival. Ki gondolta volna akkor, hogy e fiúból még pap lesz? Tíz-tizenöt évi hitkeresés következett: 1956, menekülés, Amerika. Csak fokozatosan, részben néhány nyitottabb gondolkozású amerikai presbiteriánus lelkész hatására kezdtem visszatérni az egyházhoz. Jó dolog, hogy volt hova visszatérnem. A szerző 17 évig Los Angeles mellett szolgált, a San Fernando Völgyi Magyar Református Egyházban. Harmadéve az ohioi Cleveland Nyugat-oldali Magyar Református egyháznak lelkipásztora. — E szöveg állítólag a kolozsvári Korunk 1993. decemberi számában is megjelent. Az ifjúkori hit és lelkesedés nem volt hiábavaló. Még a hitetlenség és a hitkeresés kitérői után is maradt a régi hitből annyi váz, hogy az keretet adhatott az új hitnek. A hitkeresés időszakában is hinni akartam. A Biblia sok tanítása roppantul tetszett, de voltak ott olyan dolgok is, amelyeket képtelen voltam elfogadni, nem csak a Bibliában, de a később kialakult vallási dogmákban is. A hinni akaró lelkem kérdése ez volt: muszáj a vallás két ezer év alatt felhalmozott minden terhét cipelnem ahhoz, hogy hívő lehessek? I. A hitrejutás feltételei Ez eszmefuttatás első részében szeretnék gyorsan átmenni a gondolkozó ember feltételein / követelményein, hogy hitre jusson. Magától érthető (self-evident) alapelvek ezek. „A prioriénak tekinthetők, amelyeket nem szükséges bizonygatnunk, a legtöbb ember nem vitatkozik ezekkel. A felsorolás szubjektív, mindenki egy kicsit másként, bár valószínűleg hasonlóan állítaná össze a maga listáját. Ez még mindig csak a téma előkészítése, így nem időzünk itt sokat. A sorrendben nincs célzatosság, így rangsort sem kíván jelenteni. 1. Szabadság Minden nemzedéknek joga sőt kötelessége újra gondolni és élni az elődök hitélményét. Semmi sem lehet gondolati tabu: Isten létezésének a kérdése se, a vallási tradíciók se. (Sok vallásos ember kényelmetlen ezzel az állásponttal.) Pedig a Biblia világától nem idegen a szabadságnak ez az abszolút értelmezése. Az I. Mózes 32-ben Jákob küzd, fizikailag birkózik Istennel (sok kommentátor próbálja angyalnak magyarázni a szövegből nyilvánvaló Istent), aki így szól birkózópartneréhez: „Nem Jákob lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” A szabadság hasonló szelleme, a kutatásvágy tükröződik Mózes szavaiból, amikor az égő csipkebokrot látva elhatározza, hogy felmegy a hegyre megnézni, hogy miért nem ég el a csipkebokor (II. Mózes 3:3). Micsoda prométheuszi bátorság kellett egyedül nekivágni egy hegynek, amelyről a közhiedelem azt tartotta, hogy az az Is-ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám 5
