Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
ZÁRÓNYÍL ATKOZ AT A Magyar Baráti Közösség huszonkettedik Magyar Hete (Lake Hope, Ohio, USA, 1993. augusztus 14-21) résztvevői köszöntik mindazokat, akik az eddigi konferenciák részesei voltak. Arra kérjük őket, hogy az itt meghonosodott barátság, türelem és együttműködés szellemében segítsenek továbbra is szolgálni a világ magyarságának, nemzetünknek ügyét. Szolidaritásunkat fejezzük ki mindazokkal, akiknek bárhol a világon veszélyeztetik, korlátozzák emberi és kisebbségi jogait. Kérjük országaink, elsősorban az Egyesült Államok kormányát és vezetőit, hogy segítsenek érvényt szerezni ezeknek a jogoknak. A Szovjetunió széthullása, a kárpát-medencei 1989-es rendszerváltozások új helyzetet teremtettek a magyar nemzet határon kívüli közösségei, így a nyugati magyarság számára is. A változások folyamában a magyarságlét más, új dimenziókat ölt. A világ magyarsága az igazságkeresés és az önmeghatározás sodrában él. ♦Magyarország a demokrácia jogrendjét munkálja, önálló, független államiságát építi, és közösséget vállal a határain kívül élő magyarsággal. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a magyar Parlament példás nemzetiségi törvényt fogadott el. Reméljük, hogy ez a példa másokra is hat majd. Fontosnak tartjuk az etnikai közösségek kulturális kincsei megőrzésének, nyelve használatának, oktatásának biztosítását Közép- és Kelet-Európábán ugyanúgy mint az Egyesült Államokban és Kanadában, de mindenütt a világon. ♦A magyarországi határokon kívül élő magyar nemzeti közösségek megfogalmazták autonómia igényüket és munkálják autonómia-tervezeteiket. ♦Szemléletváltás megy végbe a volt nyugati magyar emigráció magatartásában, szervezeteiben, intézményeiben is. Ennek kapcsán tudatosítani kívánjuk, és történelmi tényként rögzíteni a következőket: • A volt emigráció nagy része a diktatúrák és az erőszak áldozata. Mi mélyen éltük meg a száműzöttség, a kitaszítottság állapotát. Intézményeink, szervezeteink, kiemelkedő személyiségeink a magyarság szabadsághoz való jogát hirdetve a diktatúrák ellenfelei lettek, erkölcsileg és anyagilag hatásosan támogatták a magyarságnak az erőszak, az elnyomottság elleni küzdelmét. • Történelmi tény, hogy a volt emigráció létküzdelme, szabadságvágya kifejezése szerves részét képezi a magyar nemzet, a magyarság újkori szabadságküzdelmének. E küzdelem részese volt a Magyar Baráti Közösség is. Az 1956-os forradalom magyar függetlenség-, szabadság- és demokrácia-törekvéseit vállaltuk. Szerény lehetőségeink szerint a változtatásért, a változás reményében cselekedtünk. Az erőszak fojtásában is kapcsolatokat kerestünk és alakítottunk ki a Kárpát-medence szellemi életének hasonló célú és reményű jeleseivel. Hozzájuk jártunk és hozzánk jöttek — utakat, lehetőségeket teremtettünk nekik a nyugati demokráciák világának megismerésére és fórumokhoz juttattuk őket a magyarság valóságai és gondjai ismertetésére. Tisztelet mindazoknak, akik ezért áldozatokat hoztak. Nem hivalkodunk, de tetteink mérhető értékeit nem akarjuk elhallgatni sem. •A volt emigráció az ideiglenesség érzésével élt. Ezt az átmenetinek vélt helyzetet a változásba vetett hit és remény táplálta. Lezárult az emigráció korszaka: állandósuló, állandósult helyzetbe kerültünk. Akik hazamennek, azoknak a visszafogadás, a visszailleszkedés gondjaival kell megküzdeniük. Akik maradnak, azoknak szembe kell nézniük a nyugati országokban állandósult jövőjükkel. Ez utóbbi helyzet választása: vagy feladjuk öröklött és magunkban hordozott magyar nemzeti értékeinket, vagy megküzdünk ezek megtartásáért. Vagy asszimilálódunk az olvasztótégelyben, vagy a ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám 29