Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
Talán nem volt forradalom a forradalom? Talán a rendszerváltás nem hozott erkölcsi megtisztulást? líözép-Kelet-Európa olyan terület, amelynek a múlt századi polgári forradalmak óta nincs belső egyensúlya. Közép-Kelet-Európa mindmáig veszélyzóna, telve megoldatlan gondokkal és állandó feszültséggel. 1526-tól szinte az utolsó szovjet katona kivonulásáig nem volt szabad akaratú magyar állam. Politikai és hatalmi érdekszférák függvénye, birodalmi imperializmusok albérlete volt az ország. Együtt kellett élni törökkel, Habsburgokkal, némettel, orosszal — hódolni és utánozni. Hatalmi és nyelvi imperializmusok. Birodalmi erőszak. E térségnek máig érően számos behatároló tényezője van. Ezeket próbálom most sorra venni vázlatosan. •Előszöris a történelem igazságtalanságait, beidegződéseit, előítéleteit említem. Közép-Kelet- Európa, a Kárpát-medence a történelem máig érő erőszaksorozata. •Behatároló tényező továbbá a polgári fejlődés megkésettsége e térségben. A nemzeti kultúrák megkésett kiteljesedése. A XIX. század közepétől majd a XX. század közepéig bontakozik ki a magyar nemzeti kultúra. A szlovák kultúra máig érően alakítja nemzeti arculatát. Jellemzője e térség fejlődésének, hogy a kultúrák meghatározó szerepet játszanak a nemzeti lét megteremtésében. Sajátos jelensége e térség fejlődésének a kultúra politikát teremtő ereje, kultúra és politika összefonódása. •Behatároló tényező Trianon, s ennek következtében a magyarság szétszórtsága és megosztottsága. •Behatároló tényező a második Trianon, az erőszakos párizsi békeszerződés. A megismételt, a legbosszúbbteli bosszú. •Behatároló tényező a nemzetállam állandó kísértése, s az ennek nyomán kialakuló nemzeti és gazdasági nacionalizmusok. •Közép-Kelet-Európa létének máig tartóan behatároló tényezői a történelem oktalan bosszúállásai. A zsidóság tragédiája, a magyarság második világháború utáni megveretése. A kitelepítések, a deportálások, az elhurcolások, a száműzetések, az etnikai tisztogatások s az elmenekülések. Van példa mindenre. A történelmi bosszúállások sora mindmáig tart: az erdélyi menekültek, s újabban a délvidéki magyarok drámája. A magyarországi menekülttáborok. Az elmúlt tavaszon kétszer jártam Horvátországban; az Eszék melletti magyar falvak: Szentlászló, Kórógy a szerb kapzsiság martalékai lettek. Rétfalva, de különösen Haraszti ellenállt. A haraszti kertek alatt húzódik a horvát—szerb frontvonal. Harcállások, géppuska, aknavető, páncéltörő, állandó harckészültség. A látvány azt idézi, hogy a második világháborúból maradt itt valami, de ez mai valóság. Horvát és magyar katonák egy seregben. Magyar ember fegyverben, 1993-ban, a Dráva mentén. A haraszti romtemplomban a négy falu polgármesterével beszélgettem. Elmondták harcukat, ahogy kezdődött, ahogy jöttek a szerbek, ahogy gyámoltalan kispuskákkal, vadászpuskákkal védekeztek a szervezett szerb alakulatokkal szemben. Mit tennének, ha újrakezdődne, kérdeztem. Ugyanazt, csak szervezettebben. Több és jobb fegyverrel. Az olyan ellenséggel, mint a szerb, csak fegyverrel lehet. És a menekülők? Az többféle volt: aki halálveszélybe került, azt még segítettük is, menjen, mentse magát. Olyan is volt, aki ijedelmében futott meg. Olyan is, aki arra való, hogy menjen. Szentlászlóról és Kórógyról kipusztítottak bennünket, de Rétfalva és Haraszti maradt. Szembeszálltunk, látják, itt állt meg a front. A falu idősebbje elmenekült, de csak közeire, hogy visszajöhessen. A java visszajött. Úgy tartjuk, azok a fontosak, akik itt maradtunk. Itt kell megtartani magunkat. Úgy érzem, e templomi beszélgetés magában hordozza egy más magyar létfilozófia magvát. Ott kell cselekednünk, ahol vagyunk. Az elmenekülés, az elmenés helyett: maradás. Küzdelmünket életünk helyszínén kell vívnunk, ott kell megépítenünk házainkat és templomainkat. Ott kell megszerveznünk megtartó szövetségeseinket, ahol vagyunk; ott kell ellenállnunk, védekeznünk, s ha kell, ellentámadást indítanunk, ahol vagyunk. •A volt Jugoszlávia-i s délvidéki magyarság mai helyzete is behatároló tényezője, súlyos tehertétele a magyarság közérzetének és Kelet- Közép-Európa helyzetének. • Kelet-Közép-Európa további behatároló tényezője az anyanemzettől elválasztott részek, a nemzetiségek, a határokon kívül élő közösségek rossz történelmi emlékezete. •Behatároló tényezők e térségben a dominanciák, elsősorban a birodalmiak, majd később a ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám 13
