Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
Az MBK új tanácsa Az MBK választásnak eredménye: Tanácsosi pozíciók: Bojtos László 62 Koller Levente 42 Kovács Beáta 27 Kaslik Ibolya 26 Cseh Anna 21 Ujvági Bernadette 14 szavazattal. Ifjúsági tanácsos: Somogyi Ilona Kazella István Spivák Laura Csiszár Csilla Kovács Beáta 49 1 (beírva) 1 (beírva) 1 (beírva) 1 (beírva, érvénytelen) 1991-ig a tanácsosokat két évre, azóta három évre választjuk (az ifjúsági tanácsos mandátuma most is két évre szól). A gondnok három évig szolgál. Ezek szerint jelenlegi tanácsunk a következőkből áll (mandátum lejárta — év végén — zárójelben): Gondnok: Somogyi Balázs (93) Választmány: Bállá Zsolt (93) Nagy Károly (93) Kovalszki Péter (94) Lauer Edit (94) Papp László (94) Bojtos László (95) Koller Levente (95) Kovács Beáta (95) Ifjúsági tanácsos: Somogyi Ilona (94) Helyi gyülekezeteink részben választott, részben kinevezett gondnokokkal működnek. Ezek lapzártakor a következők voltak: Andruskó János (Oregon) Boros Lajos (Sarasota) Értavy József (Georgia) Hargitai István (Cleveland) Lukács Tibor (Columbus) Pándy Szekeres László (Toronto) Sass Márton (Chicago) Somogyi Balázs (Keleti Part) Zoltán Sándor (Detroit) Ezeken kívül Windsor (Ontario) szervez gyülekezetét, hivatalosan azonban még nem értesítettek erről a lépésükről. □ Ki a magyar? Feleségem szülővárosa, Fiume századunkban volt már magyar, független, olasz, jugoszláv és most horvát lett. Ezek szerint ő milyen nemzetiségű lehet? Mind az öt? Bármelyik? Családneve eredete folytán görög? Férje után magyar? Lakhelye által brazil? Vagy olasz útlevelével az Egyesült Európa polgára? Valóban tetszése szerint majdnem bármelyik lehetne a fentiek közül. Csak magyar nem, ha a kolóniánk véleménye dönt. Lakodalmunkon egy szónokló korholt engem, mert „idegen” nőt vettem el. Ha a Jóisten semmi tapintatot, diplomáciát, jóindulatot, keresztény szeretetet nem adott e szónoknak, egy kis ésszel inkább azt mondhatta volna menyasszonyomnak, hogy „Isten hozott közénk”. Mint az olaszok nekem. Közöttük a családi kapcsolatok döntőek és soha senki még véletlenül sem diszkriminált engem, hanem felajánlották nekem az olasz állampolgárságot is. De én magyar vagyok (ha nem tévedek). És makacs. Harminc éven keresztül vittem a feleségemet magyar társaságokba. Sajnos kevés örömmel. Egyik öregcserkész vacsoránkon ketten is idéztek egy híres magyar püsököt, miszerint „az olasz nép szemét”. Kétlem, hogy bármely katolikus pap ilyet akár gondolni is merne, hisz tudja, hogy elsősorban a latin olasz népnek köszönheti az egyháza, valamint a nyugati kultúra alapjait. Folytassam? Hasonló példák tucatjait említhetném. Köreinkben sajnos csúnya diszkrimináció, elszigetelés, vak gyűlölet uralkodik minden „idegen”-nel szemben. így kényszerültem megvizsgálni, hogy valóban ki lehet magyar és ki nem. Válogathatunk több kritérium között. Az állampolgárság szerint könnyen tévedhetünk, hisz otthon több kisebbségi magyarnak, a külföldön viszont a legtöbb magyar más állampolgárnak számít. Kettős állampolgárság esetén sosem biztos, hogy valóban ki hova tartozik. Születési hely szempontjából idegennek nevezhetnénk a magyar népnek legalább egyharmadát. Viszont sok idegen született Magyarországon. Nyelvtudás alapján szintén nehéz a döntés, különösen, ha a nyelvtudás nívóját nézzük. A külföldön a legtöbb leszármazott jobban ismeri a helyi nyelvet, mint a magyart. Viszont szerencsénkre sok külföldi jól beszél és ír magyarul. A mai világban amúgy is sokszor két vagy több nyelvet kell tudni, hogy valaki egy embert érjen. Bármely nyelvet meg lehet tanulni, a magyart is. Vagy elfelejteni, ha nem gyakoroljuk. Az „anyanyelv” fogalmát is módosítanunk kell már. Hiszen a gyakran dolgozó anyák gyermekei mások nevelésére szorulnak. Nyelvnívót amúgy is inkább az iskolákban lehet elsajátítani. A külföldön a legtöbb magyar anya gyermeke jobban tudja a helyi nyelvet. Ellenben egy más származású anyának nem lehet magyar gyermeke? S ha a gyermek mégis magyar akar lenni, akkor nézze az édesanyját „idegenének? A „családfő” meghatározása is megváltozott. A nők 28 ITT-OTT 26. évf. (1993), 1.(122.) szám
