Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
Román Platón Megdöbbentő sorozatot közölt tavasszal a Románia Liberd című tekintélyes ellenzéki napilap a televízió frissen kinevezett elnöke, Paul Everac író filozófiai és társadalomtudományi eszméiről. A dokumentumot „EveracMein Kampf] ának” nevezi; a TV-elnök a „Mit tennék, ha államfő lennék?” című írását „lehetséges politikai programnak” szánta. A 23 millió romániai lakost három kasztra osztja: egytizedüknek kellene kötelező módon elsajátítaniuk a betűvetést, ők lennének a vállalkozók, kereskedők, iparosok. A „kiválasztottak” további egytizede igényesebb nevelésben részesülne, s az állami tisztségviselők kasztját alkotná. A „minőségi tizedelés” elve alapján közülük választanák ki azt a 23 ezer jó képességű állampolgárt, amely az értelmiség kasztjaként a tanárokat, orvosokat, kutatókat biztosítaná a társadalom számára, s ezek egytizede a csúcskáderek csoportját alkotná. Ez utóbbiak közül 230 kiválasztott kerülne a parlamentbe; a honatyák közül pedig 23 minisztert választanának. E hierarchia csúcsán állna az elnök. A társadalom tisztaságára purifikátorok vigyáznának, akik szigorúan büntetnék a csalást, a méltánytalanságot, a rendetlenséget, s akik egyben a szüzesség erényét is gyakorolnák. Hasonló céllal létrehozott szervezet Antonescu idején is működött Romániában — hozza fel precedensként a két világháború közötti fasiszta diktátor által bevezetett gyakorlatot. Paul Everac a nemzet tisztaságára is vigyázna, ha elnök lenne. Nem engedné, hogy a kisebbségek túlbuijánozzanak, esetükben „túlszaporodási adót” vetne ki. Elsősorban a cigányok túlnépesedésétől óv, de nem venné jó néven a többi kisebbség számbeli gyarapodását sem. Ilyen szempontból az idegengyűlölet nem más, mint túlélési ösztön — szögezi le, és hajlandó lenne elősegíteni a kisebbségek — „opciójuknak megfelelő” — kivándorlását is. Cúth János (Pozsony): Garanciák híján — kiszolgáltatottan A szlovákiai magyar pártok közös memoranduma Csehszlovákia egész hetvennégy éves fennállása alatt nemhogy javult volna, hanem egyenesen romlott az ott élő magyarság helyzete. Ezalatt egyszer sem rendezték átfogóan és megnyugtatóan a nemzeti kisebbségek jogállását. Ismételten csak félmegoldások, de méginkább látszatmegoldások, főleg pedig hangzatos kinyilatkoztatások születtek ezügyben. Drasztikus módon romlott a szlovákiai magyar nemzetrész kilátása az új szlovák alkotmány elfogadása, valamint az önálló Szlovák Köztársaság kikiáltása után. A szlovák kormány és az azóta elfogadott rendeletek minden eddiginél jobban diszkriminálják a magyar lakosságot. Ez késztette a szlovákiai magyar pártokat arra, hogy a tarthatatlan „kisebbségi” helyzet ügyében memorandummal forduljanak az Európa Tanácshoz. Örvendetes tény, hogy a kérdésben teljes egyetértés alakult ki. A hármas koalícióhoz ezúttal csatlakozott a Magyar Polgári Párt is. Az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt közös memorandumát a Szlovák Köztársaságnak az Európa Tanácsba történő felvételével kapcsolatban hozták nyilvánosságra a pártelnökök (Duray Miklós, Bugár Béla, Popély Gyula és A. Nagy László), mintegy egyhónapos, körültekintő munka nyomán. A memorandum átfogó képet nyújt a Szlovákiában élő magyar őslakosság példátlan megkülönböztetéséről. Éppen ezért ismertetjük annak fontosabb megállapításait. A hat fejezetre osztott memorandum első fejezete az új Szlovák Köztársaság legitimitásának kérdésével foglalkozik. Leszögezi: „A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnésének ténye vitathatatlan, legitimitása viszont megkérdőjelezhető, mert...” Itt tételesen felsorolja a memorandum, hogy mely tényezők kérdőjelezik meg az új állam legitimitását, így többek között az, hogy a szövetségi állam megszűnésében nem népszavazás, a népfelségjogból származó önrendelkezési jog érvényesült, hanem pártpolitikai döntések. Mindezt egy szövetségi alkotmánytörvénnyel pótolták, amely mindössze két szavazattal kapott többet, mint az elfogadáshoz szükséges szavazatarány. A magyar koalíciós pártok nem szavaztak rá. A Szlovákia alkotmányával szemben felvethető kifogások közt méltánytalannak, a demokratikus gyakorlattal összeférhetetlennek tartja a memorandum rögtön az alkotmány bevezető szavait, amelyek a „Mi, a szlovák nemzet...” egy nemzet felsőbbrendűségét, illetve a kisebbségek és etnikai csoportok másodrendúségét deklarálja. Ezt erősíti meg az alkotmány néhány további meghatározása is. Például előírja, hogy Szlovákiában a szlovák nyelv az egyetlen államnyelv, kizárja, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek nyelve használható legyen a hivatalos gyakorlatban. Nem garantálja tételesen a nem szlovák nyelvű iskolák létezését, csupán „művelődési és kulturális intézmények” létesítését engedélyezi. Alkotmányos garancia híján így akár rendeletileg is megszüntethetik a nem szlovák iskolákat. Különösen sértő az alkotmány 34. cikkelyének 3. bekezdése, amely egyedül a kisebbségeket említi a lehetséges dezintegrációs és az államnemzet jogait korlátozó tényezőként. Ettől már csak egy lépés az államellenesség megállapítása. Az alkotmány nem biztosítja a bíróságok függetlenségét a végrehajtó hatalomtól, ami visszaélésekre ad lehetőséget, s nem szavatolja a különböző tulajdonformák egyenjogúságát és egyenrangúságát. A Jogsértések címszó alatt nehezményezi a memorandum, hogy erőszakkal és tömegesen távolítják el a magyar nyelvű helységnévtáblákat és cserélik ki azokat pusztán szlovák nyelvűekre, noha ennek nincsen semmiféle törvényes alapja. Akadályozzák továbbá a magyar keresztnevek, valamint a más országok területén született személyek anyakönyvezését... Az 1991-es népszámlálás adatai szerint Szlovákia lakosságának 15,7%-a nem szlovák anyanyelvű. Ennek ellenére a kulturális költségvetés 2,6 milliárdjából csupán 130 milliót irányoz elő a kisebbségi kulturális ITT-OTT 26. évf. (1993), 1.(122.) szám 41
