Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
prospektusok megszerzésével. Mégegszer megkérem Lajos Bácsit — ha van rá lehetőség — legyen szíves segítségemre lenni levelező társ illetve levelező társak címéhez juttatásával, vagy ahogy fent iram, magyar egyesületek, szervezetek címeinek közlésével, akikhez írhatnák. Nagyon boldog lennék, ha ez a vágyam Lajos bácsi segítségével teljesülne. Köszönöm szépen. Egészséggel teljes Boldog Új Evet kívánok. Isten áldja munkáját. Tisztelettel: Zsoldos Zoltán, H-9700 Szombathely, Kertész u. 37. folyt, a 24. oldalon Az örök élet reménységében megerősödve tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy a legjóságosabb apa, nagyapa, testvér, rokon és hazafi ásva! Jókay-Ihász Lajos türelemmel viselt hosszú betegség után életének 69. évében 1933 február 1-én csendesen elhunyt. Hamvait kívánsága szerint Magyarországon, a Veszprém megyei Hathalompusztán lévő családi sírboltba helyezzük örök nyugalomra. Emléke örök legyen. Gyermekei: Dr. Jókay Károly, Dr. Jókay-Agg Kinga, Jókay Judith, Menye: Dr. Györgyi Tünde, Unokára: Agg Emese, Veje: Agg István, Testvére: Jókay-Ihász Sándor, Sógornője: Jókay-Ihász Sándomé sz. Sharon Davis. In memóriám Jókay L^jos a tereken szanaszét hevernek a telefonszámaikat kereső nemzetiszínűzászlókkal letakart immáron kiszámíthatatlan halottak identitástudat nélkül érkeztek éltükben azzal éltek ha megtalálták a halál beállta nem ünnepi pillanat mégis köszönteni kell a tisztán távozókat akik igazolták hogy valami jobbra kiszemeltek számukra nem létezett unalom könnyen feladható álláspont történelemhamisítás ha létezik alapvető emberi jog akkor ók tették magyarul is érthetőbbé mert itt igazán nem egy jobb és szebb kor reményéről volt szó hanem mindig jelenidőben szolgálni egy jó ügyet szentesíthető eszközökkel elérhetőbbé tenni a célt aki elment vissza nem fordítható a veszteség sem pótolható emléketekkel zsörtölődjünk tovább Mózsi Ferenc ITT-OTT 26. évf. (1993), 1. (122.) szám 23
