Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
Kántor Lajos (Kolozsvár): „Mégiscsak, továbbra is létezünk" Tudósítás helyzetünkről december közepén Kántor Lajos több évtizede kiemelkedő alakja a romániai magyar kulturális életnek. Irodalomtörténész tudású, éles szemű, higgadt gondolkodású, tehetséges író és kritikus; a Korunk c. kolozsvári folyóirat főszerkesztője, az RMDSZ kolozs megyei alelnöke, az országos választmány és elnökség tagja, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke. Az alábbi interjút Kolozsvárott készítettem vele 1992. december 16-án. Harkó Gyöngyvér, Somerset, New Jersey. [Részlet] H.Gy.: Kérlek, beszélj arról, hogy a jelenlegi, eléggé feszült politikai helyzetben - gondolva például a Mátyás szobor körüli problémákra - milyen gondok nehezítik a Korunk szerkesztését, kinyomását; milyen formában vettetek részt a színház-fesztivál ünnepségsorozatának megrendezésében; mit szeretnél közölni amerikai ismerőseiddel, barátaiddal? K.L.: Hadd kezdjem szerkesztőségünk pillanatnyi helyzetével, végül is ennek volt nagy visszhangja a sajtóban. Lényegében most csend van az épületben, de amíg én nem voltam itthon, idejött Funar polgármester az embereivel körülnézni... Tehát személyes súlyával próbálja elérni, hogy valamiképpen megszabaduljon tőlünk. December végéig ki van fizetve a lakbér, addig semmiképpen sem tudnak kimozdítani, azután is csak bírósági végzéssel, s csak akkor, ha adnak egy alkalmas helyiséget, ahova tényleg szívesen elmegyünk, hisz nem akarunk mi itt maradni. Beszéltünk Bukaresttel is, valami biztosítékot remélhetünk a minisztériumtól abban az értelemben, hogy meg kell téríteniük a költözésnek a költségeit, beleértve az új helyiség rendbehozását is. Nem véve tudomásul a fenyegetéseket, a múlt hét végén nyitottunk meg egy kiállítást a Korunk Galériában. Hatalmas közönség gyűlt össze és olyan volt a hangulat, mint régen... Volt zene is, versek hangzottak el Boér Ferenctöl. Előlegként, decemberi számunkból, amely nyomásra készen van, bár az épp ma elkezdődött országos nyomdász-sztrájk miatt nem tudom mikor lesz kinyomtatva. Készítettünk egy naptárt is, leporelló formában, Deáknak egy munkája: Don Quijote van rajta. Azért választottuk ezt, mert tényleg bizonyos fokig Don Qijote-i ez a mi küzdelmünk. De azért mégiscsak, továbbra is létezünk... Hogy a decemberi szám milyen pénzből fog megjelenni, még mindig nem tuc[juk. Szerencsére a nyomda elfogadta tőlünk, valami támogatást kaptunk is, amire nagy szükség van, mert Bukarest közölte velünk, hogy a novemberi számmal erre az évre a pénz elfogyott, jelenjünk meg csak egyszer a két hónap alatt. Ahogy már Pesten is elmondtam, ezt nem fogadhattuk el, mert már készen volt a színházi jubileumi számunk, amely idejében ki is került a piacra, az évfordulón kapni lehetett. így állunk a lappal. Még annyit hozzátennék, hogy terveink vannak, amelyek megoldhatják a jövőnket. Most folynak az előkészületei egy román nyelvű antológiának, ami az elmúlt három évből válogat a Korunk-ból, azután pedig félévenként adjuk ki a Soros Alapítvány támogatásával. A másik, hogy a Kolozsvári Kalauz-zaő kezdődött elképzelésünket illetve könyvsorzatunkat folytatni szeretnénk, ehhez is támogatás kellene, de ha sikerül, dupla haszon lesz olyan értelemben, hogy az itteni könyvkiadást, a magyar kultúrának a továbbélését segítjük vele és ugyanakkor ennek a munkának az ellenértékéből talán sikerül valamit a Korunk-ra fordítani. A harmadik egy egészen új javaslat, amire végleges választ még nem adtunk. Azt kérték tőlünk, hogy a romániai sajtónak egy román nyelvű digest-jét rendszeresen készítsük el. Ez megfelelő honorálással is járna és azt is jelentené, hogy nem kell elbocsátanunk senkit. Amire különben januárban sor kerülne. Ehhez még hozzávehetem azt — és ez át is vezet a színház ügyéhez — hogy tegnap volt itt egy beszélgetés a színikritikáról, a színház és a közvélemény kapcsolatáról. Nagyon jól sikerült, mi voltunk a házigazdák és Tbmpa Gábor vezette. A budapesti Színház és a bukaresti színházi lap, a Teatrul azi között folyt a beszélgetés, amibe bekapcsolódtak sokan kolozsváriak is, magyarok, románok egyaránt. Mindenki az anyanyelvén beszélt, úgyhogy fordítottunk, így is nagyon jó beszélgetés alakult ki. Rangos részvétel volt Bukarestből is. Külön hangsúlyozandó, hogy bár Dumitru Solomon-nak, a drámaírónak és a Teatrul azi főszerkesztőjének épp aznap este volt bemutatója a bukaresti Zsidó Színházban, ő nem azon vett részt, hanem itt volt nálunk. Szóval mélységesen hazug az a beállítás — amilyen például az Adevárul cikke — amely szerint románok nem vettek részt és az a sugallat, hogy meg se voltak híva erre az eseményosorozatra. Ennek épp az ellenkezője igaz: a bukaresti Nemzeti Színháznak a Medea előadása volt a kiemelkedően legnagyobb siker; egy másik, ami emlékezetes, a budapesti Operaház Bartók-Dohnányi előadása. Ma fogjuk látni a Katona József Színház Revizor-ját, remélem méltó lesz az alkalomhoz. A megnyitó nem sikerült a legjobban, tele volt protokoll beszédekkel, meg hát Funarék nem engedték kitenni a háromnyelvű plakátokat. De ez nem meglepetés, hiszen a Francia Kulturális Intézet plakátjait sem engedték kitenni franciául... Még annyit, hogy az a bizonyos ismertető füzet, amelyben minden kisebbségi magyar kulturális lap bemutatkozna — amelyről Nagy Károllyal is beszéltünk Esztergomban és Budapesten — nehezen és lassan készül el. De talán még sikerül a tervezett amerikai körút előtt. Amelyre nagyon szeretnék egy videó-filmet is készíteni, hogy ott be lehessen mutatni... Kántor Lajos az idei MBK találkozó vendégelőadója lesz a Reménység Tavánál (auag. 14-21). □ rrr-on 26. évf. (1993), 1.(122.) szám 21
