Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 2. (120.) szám
hogy „a magyar jövő rövid nadrágban szaladgál.” Számos cserkésztáboron vett részt és még több tábort látogatott meg. A cserkészélet minden mozzanatát ismerte, őt tartották a magyar Baden Powell-nek. A cserkészethez annyira ragaszkodott, hogy a cserkészruhát még diplomáciai eseményeken is viselte, mint pl. a felvidéki bevonulás idején, a komáromi díszemelmvényen, Kánya külügyminiszter oldalán. Mint a gödöllői jamboree parancsnoka kiváló szervezési és vezetési képességéről tett bizonyságot. Teleki Pál gróf szíwel-lélekkel cserkész volt. Nemcsak a cserkészei között, hanem a cserkész-eszmény áthatotta egész életét, tudományos és politikai munkásságát is. Ezért lett ő a magyar cserkészet el nem avuló eszményképe. Miniszterelnöksége korában keményen szembeszállt azokkal a — német sugalmazású — törekvésekkel, melyek a cserkészetre a nemzetietlenség vádját sütötték és nemzetközi vonatkozásai miatt el akarták sorvasztani. Hogy a nemzetietlenség vádjának még a lehetőségét is megszüntesse, 1940-ben munkatársaival együtt a cserkésznevelés alapját képező próbarendszert teljesen átdolgozta és beágyazta a magyar történelmi, művelődési és népi hagyományokba. A mai napig ez a módszer — a „Teleki hagyaték” — az alapja a magyar cserkészet nevelési rendszerének. Teleki Pálra, a XX. század nagy magyar nemzetnevelőjére szeretettel és hálával gondolnak vissza a magyar cserkészek. És minél messzebb tűnik az időben szerény alakja, minél jobban elfödi a történelem ködje törékeny lelkét, annál tisztábban látja az egész magyar nemzet Teleki Pál emberi nagyságát, a belőle sugárzó tisztességet, becsületérzést, tudást és önzetlen hazaszeretetet. Tanítása útbaigazító jótanács marad minden magyarnak, bármely korban is éljen: kötelességet keresek. □ Két világ Pintyek ébresztenek a Balaton fölött, a hegyen, iszom a pezsgőt, ózont inhalálok, hogy elcsitítsam remegő tüdőmet. A rózsa az udvaron részegítő, édes illatot lehel. A tó csaknem meztelen vendégeivel magyarul társalkodóm, anyám varázslatos ajándéka ez. A nőket figyelem, izmos, kihívó lábikrájukat, ahogyan magassarkú cipőben lejtenek. Szeptemberben újra New Jersey-ben leszek, lepárolom a gondolataimat. Kertem fenyői pápai karokkal üdvözölnek. Kimiskárolt macskám az ölemben dorombol. A tompora műemlék. Vedlik éppen. A tűvékony szálakat elsodoija a szél. A szirmok közt bogarak lakmároznak, a rózsa részegítő, édes illatot lehel. Kolumbán Miklós Oláh János fordítása 34 m-OTT25.évf.(1992),2.(120.)szám
