Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 2. (120.) szám

Kisebbségben Tőkés László beszámolója Lapzárta előtt vettük le az alábbi állományt az Agora hálózatról: Igen hosszadalmas volna most számba venni mindazt a rágalmat, gyalázkodást és halálos fenyegetést, mely 1989-es temesvári szerepem és — kisebbségi — ma­gyarságom miatt ért Romániában, kiváltképpen az 1990 márciusában, Marosvásárhelyen kiprovokált na­cionalista diverzió óta. A folyamatos fenyegetettség legutóbbi fejezetéről akarok most szólni, tényszerűen és szintetikusan számba véve az utóbbi negyedévben felém, családom ellen irányuló gyűlölködő, gyilkos impulzusokat. A megfélemlítő és fenyegető meggnyilvánulások és hatá­sok valóságos erőtere formálódott körém ‘91 októbere óta hasonlóképpen a végzetesnek mutatkozó ‘89-es helyzetemhez — biztos jelzéseképpen annak, hogy a demokrácia színeibe átvedlett, leginkább a Vatrá és a Front égisze alatt meghúzódott hírhedt román titkos­­rendőrség, a Securitate — tovább él és tevékenykedik országunkban. 1) Magányos helyen fekvő lelkészi lakásunk falát, kapuját, kerítését rájáró ismeretlen tettesek állandóan ellenséges feliratokkal látják el, bemocskolják, lehányják, leköpik, rongálják. Esténként kétes egzisz­­tenciájú emberek randalíroznak házunk körül. Minden ugyanúgy volt 1989-ben, Temesváron. 2) Falainknál, kapunknál azonban mocskosabb az ellenséges sajtó. A nagyváradi Phoenix című szennylap októberben 3 részből álló sorozatot indított ellenem, melynek vastagbetűs szalagcíme fasisztának titulál, „adatközléseiben” szóról-szóra a rólam készült egykori Securitate-dossziéra támaszkodva. Ez az a lap, melyet Petre Román ex-miniszterelnök annak idején írásos üzenetével megtisztelt. „Méltó” társlapjai a szélsőséges román sajtó színe-virága: a Románia Maré, Renásterea Banateana, Totuqi Iubirea, Europa, stb. 3) A hivatalos kormánylapnak számító bukaresti Azt 1991 szeptember 28-i számában nem kevesebbet állít, mint azt, hogy I. Mihály ex-király püspöki ott­honomban tartózkodik, útban Bukarest felé, hogy találkozzék a Petre Román miniszterelnököt megbuk­tató bányászokkal. A durva rémhírt rögtön átvette a román rádió, óránkénti híradásaiban a „rendszerel­­lenességem” benyomását sugallva a hallgatóknak. 4) Hasonló Jószolgálatot” tett számomra november végén a román hírszolgálat, a sajtó és megintcsak a rádió, a Le Monde kétes közreműködésével. Egy Párizsban tett kijelentésemet eltorzítva, a Le Monde szerint azt mondtam volna, hogy „Erdély nem Romániáé”. Rögtön helyesbítettem, s ezt a Rompres hírügynökségnek is azonnal tudomására hoztam. En­nek ellenére a Rompres csak kijelentésem hamisított változatát forgalmazta, s nyomán a sajtó és a rádió széles körben „népszerűsítette” „irredenta” voltomat. 5) Még fájdalmasabb, amikor a félrevezetett vagy opportunizmusra hajló ellenzéki sajtó egy része is ha­sonló akciókra vállalkozik. Az ellenzéki lapok néme­lyikében is időről-időre megjelennek ellenséges hangvételű cikkek. így például a bukaresti Express magazin 47/1991-es, novemberi számában egyenesen Ceau§escu-barátnak állított be, a ‘89-es temesvári ese­mények ellenhőseként. 6) Rossz családi és társadalmi közérzetünk árnyékként követő félelmeinek másik legfőbb forrása a névtelen fenyegetés. Ezt a „műfajt” már dési és temesvári küzdelmeimben alkalmam volt megismerni. Ma is névtelen levelek és telefonhívások áradata tart szüntelenül pszichikai ostromállapotban. Október a levélhullás hónapja volt számunkra. írt „Jordano Joesko” Debrecenből felvilágosítva, hogy tavalyi ma­gyarországi autóbalesetem nem a véletlen műve volt, s a jövőben is mesterlövészek készülnek végezni velem. Ezzel egyidőben érkezett ploiesti jóakaróm leve­lezőlapja az előbbihez hasonlóan gyermekeim halálá­val is megfenyegetve. Ugyanakkor 74 éves édesanyám is levelet kapott Debrecenből, melyben a reá váró keresztekre és gyászra készítik fel a „nyájas” levélírók. A szokványos, családomnak szóló névtelen telefonálá­sokat nem érdemes részletezni. Annál inkább fi­gyelemre méltó az a rendhagyó eset, hogy 5 éves kisfi­am óvónőjét háborgatta ismételten egy névtelen tele­fonáló, amiért az én fiamat „merészeli” tanítani — az állami óvodában. 7) De a változatosság kedvéért a névtelen Jóindu­lat” is nem egyszer megszólal. Névtelen levélíró fi­gyelmezteti a ‘89-es ügyeimben jelentős szerepet ját­szott budapesti Panoráma-televízió szerkesztőségét: tudassa velem, hogy a „román forgatókönyv szerint életveszélyben vagyok”, egyik testőröm fog meggyilkol­ni. 8) Egészen különleges eset egy nagyváradi nyugal­mazott titkosrendőmek az öccse, aki rengeteg informá­ció birtokába jutva, feltette magában, hogy leleplezi a rendszert, nyílt küzdelembe fog a továbbélő Securitate ellen. Önkéntes és segítőkész tájékoztatása szerint említett autóbalesetem nem volt véletlen, életünkre törnek. Hazai likvidálásommal egy bizonyos Theodor Salájan nevű szekus-őrnagy foglalkozik, de külföldön is egy egész román ügynök hálózat van megbízva azzal, hogy eltegyen láb alól. 9) Annak ellenére, hogy vért és halált emlegettek, a legveszélyesebb támadóimnak a Vatras és Frontos román parlamenteseket tartom. A székely-magyarság kollektív bűnösségét megfogalmazó, ellenük hisztérikus hecckampányt folytató ú.n. Hargita- Kovászna jelentés szerzői és képviselőtársaik gyűlölködő kirohanásaik során arra is alkalmat talál­tak, hogy engem támadjanak. Az október-novemberi parlamenti ülések uszítóinak némelyike perbefogáso­mat, letartóztatásomat és az országból való kiűze­tésemet sürgette, hazaárulás es románellenesség ürü­gyén. Ezzel egyidőben a marosmegyei Front szervezete az országos főügyészhez intézett memorandumban ITT-OTT 25. évf. (1992), 2. (120.) szám 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom