Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 3. (121.) szám
pártharcok, csatározások kiéleződését is magával vonta. Aki olvassa az otthoni magyar sajtót, bőven olvashat erre vonatkozó cikkeket és szinte úgy néz ki, hogy már megkezdődött a választási harc, arra a választásra, amelyet csak 18-20 hónap múlva fogunk tartani Magyarországon. Ide tartozik a médiák körüli csatározás, harc, gondolok a televízióra, a rádióra vagy akár az írott sajtón belüli problémákra. És a médiatörvény megalkotására, ami nélkül nem hiszem, hogy ezt az egész területet végül is megnyugtató módon lehet kezelni. Gondolom, mindenki tudja, hogy ez a terület az úgynevezett kétharmados törvények területe, tehát a parlament csak kétharmados többséggel tudja megszavazni. S minthogy a kormánykoalíciónak csak körülbelül 60-62%-a van a parlamentben, ehhez az ellenzéknek a szavazataira is szükség van. Ez azt jelenti, hogy meg kell egyeznie a két tábornak, ami soha nem könnyű dolog, de egy ilyen kiélezett helyzetben még nehezebb. Remélhetőleg szeptember végén, talán októberben mégis meg fog születni a médiatörvény, mert azt hiszem, mindenki érzékeli, hogy ezt a helyzetet nem lenne egészséges továbbra fönntartatni. Az otthoni magyarság és a külföldi magyarság kapcsolatairól szeretnék még egy pár szót szólni. Tíz hónapja foglalkozom ezzel itt az Egyesült Államokban és az elején talán naivitásból vagy lelkesedésből azt reméltem, azt hittem, hogy jobban együtt tud működni az itteni magyarság és különböző politikai elképzelések mellett egyetemes magyar érdekekben együttesen föl tud lépni. Megmondom őszintén — és egy kicsit sajnálkozva mondom — hogy szerintem még az útkeresés stádiumában vagyunk. Persze ennek megvannak az okai, más országoknak az emigrációiban is eléggé általános jelenség, valószínűleg az emberi természethez tartozik ez is hozzá. Az orvoslás nem a követségnek a feladata, bár mi megteszünk sok mindent annak érdekében, hogy a magyarság össze tudjon fogni. Ezért is dolgoztunk ki egy listát, amelyben most kb. 250 magyar egyesület címe szerepel. Aki nem kapta meg, írjon vagy telefonáljon a követségnek. Van egy tanácsosunk Forrai Kristóf személyében, akit sokan ismernek és azt hiszem becsülnek, az ő feladata, hogy az itteni magyarsággal foglalkozzon. Ez a lista elősegítheti azt, hogy az egyesületek részben egymás közt, részben a követségen keresztül kapcsolatot tartsanak és bizonyos közös célok érdekében együtt tudjanak működni. Ázt is remélem, hogy az újjáalakuló Világszövetség ebben szintén segítségünkre lesz. Csoóri Sándor elmondta májusban, amikor itt volt, hogy irodákat szeretnének felállítani. Ez talán nagy szó, de mindenesetre meg kell találni a módját annak, hogy az ő eszközeikkel is itt legyenek Amerikában és segíteni tudjanak ebben a munkában. Mert ez elsősorban társadalmi munka, olyan jellegű, amit egészében egy követség nem tud magára vállalni és nem is lenne jó ha magára vállalná. Nem szeretném azt se, hogy azok, akik már rengeteget tettek ezen a téren is, úgy érezzék, hogy akármilyen kritikát gyakorolnék fölöttük. Hiszen rengeteg egyéni kezdeményezést lát az ember és nem tudok elmenni olyan helyre, ahol már ne járt volna egy magyar előttem. Akinek remek amerikai kapcsolatai vannak olyan helyeken, ahol számít. Önkormányzatok, komoly vállalatok, egyetemek vannak, ahol a kapcsolatokat már sikerült felállítani egyéni kezdeményezések alapján. Úgyhogy el lehet mondani, a környező országok emigráns körei vagy akár hivatalos tényezői irigykednek és féltékenyek ránk, mert ők is tudják, hogy a magyar emigráció nagyobb eredményeket ért el ezen a téren. Részben azért, mert a magyarok jobb pozíciókba kerültek az amerikai életben mint más nációknak az emigránsai. Az én kis csalódásom inkább politikai síkon mutatkozik, abban, hogy különféle magyar egyesületek valahogy együtt nem tudtak még eddig eléggé hatékonyan föllépni itt Amerikában. Sok kezdeményezés van ezen a téren is, a keleti parton, a nyugati parton, és én nagyon remélem, hogy itt is komoly eredményeket fogunk elérni. Ezzel szeretném be is fejezni, mégegyszer hadd mondjam el, hogy mennyire örültem, hogy el tudtam ide is jutni. Nagyon köszönöm a megtiszteltetést, a meghívást. Hallottam, hogy eddig is nagy élmény volt itt lenni mindenki számára és remélve, hogy nagyon szép eredménnyel fog záródni e^a hét, a továbbiakhoz is sok szerencsét, minden jót kívánok. Hangfelvételről leírta Nyeste Zoltán Valljuk-e és hirdetjük-e azt a szellemi közösséget, amely a világon szétszórtan élő magyarokat egybekapcsolja és egy lelki impériumban egyesíti? Én vallom és hirdetem is. De nem is azon van itt a hangsúly, hogy én vállalom és hirdetem, hanem azon, hogy hitem szerint minden becsületes magyar ember ennek a szellemi közösségnek az alapján áll. Sorsdöntőén fontos, hogy ennek alapján álljon, mert a politikai nemzet európai szerepét s még fokozottabb mértékben a Duna menti szerepét a szellemi nemzet értékei és erkölcsi ereje fogják végül is meghatározni. Tamási Áron ITT-OTT 25. évf. (1992), 3. (121.) szám 23
