Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
EGY MACSKA HALALA A halál mindig szíven üli az élőket, és csak az, akinek otthonához hozzátartozik egy kutya vagy macska, az tudja, hogy ezeknek a kis állatoknak az elmúlása milyen fájdalmat okoz. Erről a fájdalomról beszélek most én is, hogy öreg macskánk szép csendesen végleg elszenderedett. Huszonegy esztendőt töltött velünk, a család számontartott tagja volt, szerettük és ő is szeretett bennünket: ragaszkodott hozzánk, örült a símogatásnak, a személyes közelségnek, éspedig nemcsak azért, mert tőlünk kapott ennivalót és gondoskodást. A szeretet titkáról beszélek, a szeretettől, amely, úgy látszik, nemcsak emberek között szőhet szálakat. Szeretet az is, amely az ember és egy másik teremtmény között létrejön. Isten kezenyoma jelen van az egész teremtett világban, és arcvonásai benne rejlenek a mindenségben: nemcsak az emberben, hanem az élő természetben és így az állatokban is. Szent Ferenc tudta ezt, amikor a madarakkal vagy a gubbiói farkassal beszélgetett. Nem hiszem, hogy az állatok csupán egy logikusan kieszelt és végrehajtott evolúciós terv láncszemei volnának. Hiszen Istennek nem volt szüksége arra, hogy létrehozza a törzsfejlődést csak azért, hogy elérjen az emberig. Inkább úgy hiszem, hogy az egész teremtett világot kívánta létrehozni: az emberrel együtt a csillagokat, a földi természetet, a virágokat, az állatokat. Igen, a mindenség talán mégsem egy kozmikus laboratóriumi folyamat és Isten nem vegyész. A teremtésben a macskának is saját helye van, és hitem szerint Isten az élet minden kis megnyilvánulását szereti A macska sem egyszerűen biológiai automata: ő is örül a köznapi nyugalomnak, átéli a félelmet, a magányt, és ismeri a szeretet titkait. Hogy miként, azt inkább sejteni vélem, mint tudom: emberi fogalmaimnak bizonyára más értelme van az ö esetében. De a macska is a teremtés része, és ezért mindaz, aminek emberi fogalmaim közül univerzális értelme van, mert Istentől ered, őrá is vonatkozik. A szeretet fogalma ilyen. Most, hogy meghalt az öreg macskám, aki az életem része volt, szomorúan érzem, hogy megfogyatkozott körülöttem a szeretet. Pomogáts Béla
