Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
románokéra), hogy a maga módján ne lett volna enyhén szólva annyira soviniszta, hogy az már egy bizonyos fajta fasizmusnál kevesebbnek nemigen nevezhető. Szabó Dezső említése azért aggaszt, mert ma ismét kezd „divatossá” válni, amiben a legfőbb veszély az, hogy rajongói absztrahálják a maga korából. Én amerikai lapokra hivatkoztam, idézőjelek nélkül. Feltéve azonban, de nem megengedve azt, hogy az amerikai sajtónak Magyarországgal szemben van valamilyen anti-antiszemita elfogultsága, akkor is ugyanarra hivatkozhatom, amire Te: saját, a „nemzetet mentő és a nemzet érdekeit elsősorban érdeknek tartó” álláspontomra. Én Csurka Istvánt nem támadtam meg, de igenis kifogásolom azokat a lépten-nyomon idézgetett kijelentéseit, amelyekkel éppen Magyarországnak nem tesz jó szolgálatot. Ha Te ezt másképpen látod, értsünk egyet legalább abban, hogy e téren nem értünk egyet. — Rousseau-versedbe belesürített világnézetedet hátborzongatónak tartom, nem csak a pajeszokon csüngő bolhák miatt, hanem mert úgy látszik, ennek a századnak a rettenetes történelmét figyelmen kívül hagyod. Nekem elegem van az utópiákból, melyeknek nevében milliókat pusztítottak el s kínoztak meg — lám, Téged is. Húzd ki Rousseaut, s írjál helyette Lenint. Az olvasó alig venné észre a különbséget. —Ölel—éji Izolált házaikba (Rousseau J.J., 2012) Izolált házaikba betör a kívánság, az irányított jólét aranyágaira veréb piszkít és tehén-lepény termékenyíti a rododendronnal övezett tópart sétányait, a bankbetétek használhatatlanná minősülnek a csak az áruért és a szolgáltatásért létrehozott csereárkádok pultjainál, az ad el, aki termel, nincsen nagykereskedő, vagy állam, hogy lefölözzön, nincsen kamat és kamatláb és nincs többé uzsorás, a határokat átlépő világfiak pajeszán ismét bolha csüng, a kitaszítottak választókká válnak újra, hogy válasszanak, nem a felhalmozás, vagy az áruhiány indítja a tankokat, nem lesz szükség tankokra, mert nem lesz felhalmozás és áruhiány, csak a természet szerinti igény; és elosztás mindenkinek, hiszen mindenkié ez a világ, az országokat és népeket különféleképpen telepített őserő egyféleképpen igazít és mozgat, nem engedi az egyet a fejünk fölé, mert az az egy nem lehet ember, vagy emberi piszkossággal összekotyvasztott nemzetek feletti megegyezés, csak a törvény, a mindenki által választottaké. Zas Lóránt Zürich, 1990. június 2. ITT-OTT 23. évf. (1990), nyári (115.) szám 41
