Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)

1990 / 115. szám

fia, a munkácsi vár úrnője rekatolizált.

Mária Terézia vakbuzgó katolicizmusa csak rontott a protestánsok addig is sanyarú helyzetén, míg fia, II. József egy tollvonással tudott változtatni ezen. A Türelmi Rendelet értelmében visszakapták a reformátusok az elvett templomokat. Szűkebb pátriánkban is így volt ez. Több templomunk ebben az időben épült, vagy alaposan megújult. Helyreállhatott az egyházi élet is.

A. XX. sz., mely sorsforduló eseményekben annyira bővelkedő, rányomta bélyegét az egyházakra is.

Trianon után vidékünk Csehszlovákiához került, ezzel az itteni egyházak státusza is megváltozott. A reformátusok egy önálló egyházkerületbe tömörültek, Munkács székhellyel. Az első püspök Bertók Béla munkácsi lelkész lett, az egyházkerület pedig három egyházmegyéből állt: ungi, beregi, máramaros-ugocsai megyéből. Ezek az egyházmegyék ennek előtte két egyházkerületbe tartoztak, az ungi a tiszáninnenibe, a másik kettő a tiszántúliba. Az előbbinek Miskolc volt a központja, az utóbbinak Debrecen.

A II. világháború után a felekezetek ismét nehéz helyzetbe kerültek. A sztálinizmus még ereje teljében volt. Diktatúrája nem kímélte az egyházakat sem. Ezt igazolandó hadd álljon itt egy rövid idézet abból a cikkből, mely a Reformátusok Lapja 1989/16. sz.-ban jelent meg Forgon Pál püspök úr tollából „Reményteljes változás Kárpátalján” címmel, „...egyházunk a szovjethatalom ideje alatt, csak mostanában kezd nyugodtabb légkörben élni. Át kellett vészelni a sztálini önkény időszakát. A lágerekben, melyet én sem kerülhettem el, több református magyar ember pusztult el, mint a II. világháború idején. Az azt következő években az egyház csak csendesen élt, hiszen senki sem tudhatta, hogy mit hoz a holnap, pangott, de élt, mint sok minden akkoriban, mert nem szolgálhatott úgy, ahogy szeretett volna...”

Igen. Nem szolgálhatott úgy az egyház, ahogy kellett volna, ahogy szeretett volna. A gyülekezeteket bejegyezték ugyan, de távolról sem a demokratikus építkezésű, egyházunkra oly jellemző zsinat-presbiteri elvek alapján.

Az egyház vezetője Gencsy Béla szürtei lelkész lett, előbb főesperesi, majd püspöki címmel. Az egyházi élet csak a templomra szorítkozott, meg a temetésekre. A hitoktatás teljesen megszűnt. Tilossá vált a konfirmálás. Iskolások nemigen járhattak templomba. A fiatalokat továbbtanulásukban gátolhatta hitbeli meggyőződésük, különösképpen, ha valakinek az édesapja presbiter volt az egyházban. Nem egy apa azért lépett ki a presbitériumból, hogy a gyermeke boldogulhasson.

Ä lelkészek közül is mintegy húszán szibériai lágerekbe kerültek. Szutor Jenő beregszászi, Narancsik Imre muzsalyi lelkész ott is halt meg.

Az 1941-ben Budapesten kiadott A magyarországi református egyház egyetemes névtára kimutatása szerint Kárpátalján 91 gyülekezet volt, szolgált benne 110 lelkész ill. segédlelkész és vállalkozó lelkész. Alig két évtized múlva a 91 templomból tízet bezártak s a lelkészek száma harmadára csökkent. Bilkén, Dolhán, Kajdanón, Balazséron, Beregardón (itt ez évig ateista múzeum volt), Bulcsúban, Péterfalván, Verbőcön,

16 ITT-OTT 23. évf. (1990), nyári (115.) szám

Tekeházán bezárták a templomot. De Nagybocskón is megszűnt a gyülekezet, mert a templom Románia területére esett. Ezekbe a gyülekezetekbe csak temetni jár a lelkipásztor.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha egyes gyülekezetek létszáma csökkent. Hiszen a pedagógusok, értelmiségiek, vezető beosztású káderek, no meg a párttagok szinte kötelezően távolmaradtak a templomoktól. A széles körű vallásellenes propaganda mellett a szektások meg egyre jobban szaporodtak, különösen a jehovisták és a szombatisták.

Valóban reményteljes változás kezdődött Kárpátalján. Magyarországi testvéreink sokat könnyítenek a terheinken. Az utóbbi 15 esztendő alatt mintegy 3000 Bibliát, énekes- és imádságos könyvet ajándékoztak gyülekezeteinknek. Lelkészutánpótlásunkat is szívükön viselik. Két fiatal már Budapesten, a református teológiai akadémián tanul. Név szerint: Kopasz Gyula Derencből, Szántó János Nagydobronyból. Másik kettő pedig most indul Debrecenbe a teológiára: Orbán Sándor Bükéről, László Károly pedig Nagypaládról. Jelenleg 20 lelkész szolgál, ebből 13 az utóbbi évek alatt itthon végezte el Forgon Pál püspök tanfolyamát. Ez év [1989] szeptember 3-án emlékezetes esemény volt Beregszászban. 9 lelkészt szenteltek pappá. Ugyancsak ez évben, április 16-án a Református Világszövetség nyolctagú delegációja látogatott Kárpátaljára. Paskai László esztergomi érsek májusi útja során Forgon püspököt is felkereste a lakásán. (Sajnos, az ökumené nálunk még gyerekcipőben jár, de megvan a remény és a lehetőség is, hogy fejlődjön.)

A bezárt templomok közül a verbőci, a péterfalvi, tekeházi már újra megnyílt a hívek előtt, a bulcsuit most restaurálják. ígérik, hogy a többi is visszakerül egyházi használatra. Tudomásunk szerint hamarosan megjelenik a lelkiismereti szabadságról szóló törvény, az egyház jogot kap a hitoktatásra, és maguk az egyházak is újjászerveződnek. Eddig a lelkész a „húszas tanácsinak, vagyis a presbitériumnak nem lehetett tagja, az új törvény értelmében ő lesz az elnöke. Mint jogi személy minden gyülekezet pecséttel is rendelkezhet majd.

vasz László püspök írja BánfFyhunyadról szóló monográfiájában, hogy „Hunyadon minden magyar ember református, s ha nem református, akkor vagy nem hunyadi, vagy nem magyar.” Nos, ezt minálunk így lehetne mondani: Kárpátalján nem minden magyar ember református, de minden református ember magyar. Itt a református egyházat akár nemzeti egyháznak is nevezhetnénk, s mint ilyennek, fontos küldetése van. Mindenekelőtt természetesen az Istenbe vetett hitet munkálja, a krisztusi örök igazságokat hirdeti és a keresztyén erkölcsöt gyakorolja, De emellett drága eszköz a magyarság megőrzésében. A templom több helyütt az anyanyelv utolsó végvára. Huszton például, ebben a hajdan szabad királyi koronavárosban ma csak a református és római katolikus templom az a hely, ahol még nyilvánosan magyar szó elhangzik... De jut szerep az egyháznak kedvezőbb körülmények közepette is. Ki vonná kétségbe, hogy sok mindent köszönhet a református ember az ő egy