Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
tikai emigráció tevékenysége azonban sajnos nem mutat ilyen kedvező mérleget, kivéve kisebbségi szervezeteinket. Itt... saját írásomból idézek, mely 1968 október 4- én jelent meg: „Szervezkedésben, politikai akciókban nem volt hiány. Nemes jelszavak alatt bizottságok, tanácsok alakultak, kiáltványok, zárónyilatkozatok, programok születtek — memorandumok özönlöttek illetékes és illetéktelen helyekre, tiltakozások, követelések támadtak számtalan gyűlésen és kongresszuson. Lázas tevékenységük során áldozatai lettek az emigrációs »önbűvölésnek« — aztán a sürgés-forgást többen hajlamosak lettek egyúttal eredménynek is elkönyvelni. Pedig a mozgás nem feltétlenül haladás; aki a körhinta lovára ül, úgy érzi, szédítően halad, pedig nem jut el sehová... Ha szervezeteink nem is tudtak sok politikai eredményt felmutatni, már azzal is hivatást töltöttek be, hogy működésükkel fenntartották a magyar öntudatot. Múltba, illúziókba menekülés sokszor erőt is ad a sötét jelen elviselésére és a vállalt küzdelem folytatására. A baj nem is annyira abban van, amit az emigráció tett, hanem amit elmulasztott.” “A szeizmográf tűje azonnal kilendül, ha messze távol megrendül a fold, de meg se mozdul, ba az ablak alatt elvonul egy söröskocsi” — írta valahol egy elhúnyt írónk. E hasonlat emigrációs életünkre sajnos fordított értelemben áll. Míg figyelmét és erőforrásait egyrészt a magyarországi napi-politika, másrészt az emigrációs élet eseményeire és civódásaira fordította, kevés idő maradt a magyar jövőt hosszú távon érintő pozitív munkára. Egy-egy piknikre, táncestélyre, rendezvényre, magyar találkozók és kongresszusok előkészítésére tömegeket mozgattak meg és hónapok munkáját ölték és ölik bele. Szobrok, emléktáblák felállítására százezreket áldoznak — főleg kisemberek pénzéből. Viszont a magyarságra kedvező fényt vető angolnyelvű könyvek pl. az angolszász világ könyvtáraiban alig találhatók. Reprezentációnk, illetve annak hiánya, ilyen tekintetben katasztrofálisnak mondható, miként azt egy öregcserkészekből álló kutatóbizottság statisztikai adatokkal nemrég kimutatta.[L. ITT-OTT 109., 31-32.] A The Spirit of Hungary besztszellernek, mely egy év alatt négy nyomást ért meg, pl. egyetlen példánya sem található meg az USA kongresszusi könyvtárában. Az ötezer év ködös távlatába visszanyúló szumír—magyar rokonság kérdése kitartó lelkesedést kelt idekünn. Tanulmányok, egyesületek által szervezett előadások sorozata, újságcikkek, stb. állandóan napirenden tartják ezt a lényegében elvont jelentőségű vitát. De vajon melyik egyesületünk, szövetségünk vezetőségének jutott eszébe, hogy konferenciát, ankétet rendezzen annak megvitatására, hogy a következő 50 évben milyen hatással lesz a magyarság sorsának alakulására a Kárpát-medencében az évtizedek óta folyó népesedési katasztrófa? (A szumír kérdésről szólva egyébként jellemző, hogy egyetlen magyar szakértő sincs abban a 18 tagú bizottságban, mely a Philadelphiai Egyetemen többkötetes munkában készíti el a szumír nyelv első nagy 6 ITT-OTT 23. évi. (1990), nyári (115.) szám szótárát.) Míg kisebb jelentőségű célokra százezrek, ha nem milliók mentek, az emigrációnak mindmáig nincs egy nívós idegennyelvű orgánuma, mely a befogadó országok felé kivetítené a magyar szellem értékeit, nemzetünk sorsát és céljait. Ez egyben hidat is jelentene gyermekeink és unokáink felé, akik túlnyomó része sajnos nem ismeri apáik nyelvét. Tíz-, sőt százezrek vesznek el így a magyar utánpótlásból ügyünk lemérhetetlen káraként. Magyar öntudatot idegen nyelven is lehet utódainknak átadni. Emigrációnk szintén elmulasztotta, vagy képtelen volt anyagi eszközök és egyesületi támogatás híján, hogy a társemigrációk felé állandó dialógust építsen ki a Dunamedence problémáit és jövőjét közösen megtárgyalandó. Az a néhány próbálkozás, mint pl. a Studies for a New Central Europe az 1970-es években (szabálytalan megjelenéssel), vagy legutóbb a Central European Forum, érdektelenség áldozata lett. Ez utóbbi azért is, mert magyar háttere erősen kiütközvén, egyszerűen propaganda orgánumnak könyvelték el mind „ethnic” körökben, mind pedig a könyvtárakban. Ilyenek pedig kiselejtezésre ítéltetnek, miként az öregcserkészek fentemlített tanulmánya is kimutatta. Fiatal erők hiánya másik oka volt a balsikernek. Az előbbiekben felsorolt körülmények és mulasztások nagy mértékben nehezítették az emigráció legkitartóbb, áldozatos erőfeszítését: az utódállamok magyar kisebbségei érdekvédelmét. Ez évtizedeken keresztül kizárólag az emigráció vállaira hárult a budapesti kormányzat szégyenletes tétlensége miatt. Egy olyan korszakban, amikor kisebbségeink sorsa égbe kiáltott, a rendszernél süket fülekre találtak a vészkiáltások. A „szocialista” lojalitást a magyarságmentés érdekei fölé rendelték. Nemcsak gyalázatos, hanem ostoba is volt ez a magatartás, hiszen a másik oldalon a „szocialista” elveknek és az emberi jogoknak fittyet hányva folytatták — és folytatják ma is — a magyar kisebbségek felszámolását. A biológiai katasztrófa az abortusz-korszak bevezetésével és kisebbségeink védelmének elhanyagolása olyan bűnök voltak a nemzet ellen, melyek példátlanok a magyar történelemben. Az emigráció magyarságmentő tevékenysége nélkül az idegenbe szakadt magyar kisebbségek sorsa még keserűbb lenne, mint ma. Mi legalább, közreműködve az utódállamokból menekült magyar vezetőkkel, időnként sikeresen ráirányítottuk a nemzetközi közvélemény figyelmét a Vasfüggöny mögötti magyarüldözésre. Egyúttal számtalanszor tetemre hívtuk a magyarországi kormányt is nemzetvesztő politikája miatt. Idekünn többet is elérhettünk volna, ha egymással gyakran vetélkedő erdélyi szervezeteink kart-karba öltve, nem pedig időnként egymással civakodva vezetik a harcot. Erdélyi magyarjaink sorsa egyébként annyira előtérbe került az emigrációban, hogy a Szlovákiában és Délvidéken élő kisebbségeink szinte mostoha-gyermeki figyelmet kaptak az emigráció ténykedésében. Az USA-ból egy évi ittartózkodás után nemrég hazatérő Duray Miklós keserűen panaszkodott előadásában az ITT-OTT találkozóján [L. ITT-OTT 114, 28. et seg.], hogy az általános „Erdély-kultusz”
