Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 114. szám
csak új célt és új értelmet adhat a nyugati magyarságnak. Ez így csupán öncélú program lenne. Erre nekünk otthon, kisebbségben élőknek van életbevágó szükségünk. Kedves Barátaim, engedjétek meg, hogy az elmondottak után ne téijek ki a szívemet boldogító kellemes élményeimre. Rövidesen indulok vissza Csehszlovákiába, ahol nem tudom, mi vár rám. Úgy akarok búcsúzni tőletek: viszontlátásra, minél hamarább.ü (1989. augusztus 24-én az Ohio-i Lake Hope-nál rendezett ITT-OTT Konferencián hangzott el a fenti beszámoló. A közzétett szöveg azonban némileg eltér az elmondottól. A konferencián főleg a negatív tapasztalataimról beszéltem. Elsősorban azért, mert az amerikai magyarokról korábban már többször szóltam elismerőleg, valamint egy komplex — pozitívumokat és negatívumokat tartalmazó — értékelésre egy előadás keretében nincs elég idő. A negatív tapasztalataimról fontosabbnak tartottam beszélni, mivel eddig itt Amerikában túl sok magyar öndicséretet hallottam. A negatívumok felsorolása után azonban sokan félreértették szándékomat és beszámolómat vádiratnak minősítették. Mi sem állt tőlem messzebb mint a vádaskodás. De azt gondoltam: felnőtt és fejlett öntudatú emberekkel állok szemben, ezért fogalmazhatok a szokottnál keményebben. Igaz, nem csalódtam, mert a hallgatóság túlnyomó többsége ugyanolyan szeretettel fogadta a beszámolómat amilyen őszinteséggel és segíteni akarással azt előadtam. Utána többen személyesen és telefonon is egyetértésükről biztosítottak. Ezért egyre inkább úgy érzem, hogy akik sértőnek találták szavaimat azok az egyhetes sűrű programtól fáradtan nem egészen értették, hogy miről beszélek. A fent közölt szöveget — amely publikálásra készült — kiegészítettem a rendszerbe szedett pozitív tapasztalataimmal. Az egyéves amerikai tartózkodásomról kialakult kép valóban így teljes. —DM) MAGYAR CSERKÉSZET A FELVIDÉKEN Megalakult Dunaszerdahelyen a Csehszlovákiai Magyar Cserkészszövetség előkészítő bizottsága Hodossy Gyula újságszerkesztő vezetésével. Első összejövetelüket febr. 9-én tartották, márc. 4- én pedig már „országos találkozót” rendeztek, melyre több magyarlakta szlovákiai városból gyűltek össze lelkes érdeklődők, akik részt akarnak venni a szervezésben. Meghívták Bodnár Gábort is, a külföldi Magyar Cserkészszövetség üv. elnökét. Komárom volt az első állomás, ahol Duray Miklóssal találkozott. Duray az ottani magyarok Együttélés nevet viselő politikai mozgalmának a programjával indul az első szabad képviselőválasztáson. Bodnár fölkereste Komáromban a felvidéki magyar cserkészet „nagy öregjét”, Bíró Luciám is, a 93 éves nyugalmazott bencés gimnáziumi igazgatót A dunaszerdahelyi találkozóról szólva Bodnár Gábor megállapította, hogy örömére s megnyugvására két idősebb részvevőn kívül a megjelentek húszas-harmincas éveikben voltak. Felkérték Bodnárt, nyissa meg a találkozót, ő azzal kezdte, hogy a csehszlovákiai magyar cserkészet gazdag hagyományaira emlékeztetett. A hallgatóság érdeklődéssel hallgatta többek közt a „kanderstegi nemzetközi egyezményről” mondottakat. Ez az egyezmény, melyet Teleki Pál és Molnár Frigyes harcolt ki, a huszas évek végétől lehetővé tette a Csehszlovák Cserkészszövetségen belül önálló magyar cserkészet szervezését. Szlovákia területén már 12 városban működött magyar csapat 1932-ben. Példamutató kezdeményezésük volt a kapcsolatkeresés a falu népével. A regöscserkészetet hamarabb elkezdték, mint a magyarországiak. Kimagasló esemény volt a márc. 11-én megtartott alakuló gyűlés is. Ez alkalommal Szemerédi Tibor (Bécs) képviselte a külföldi magyar cserkészetet. A gyűlést Lőrincz János pozsonyi grafikus előadása vezette be. Utána a különböző társadalmi egyesületek és a már szerveződő cserkészcsapatok küldöttei szólaltak fel. Az alapszabály szövegének megvitatása sajnos nem ment simán. Az ugyancsak alakuló Szlovák Cserkészszövetség két „magyar származású” megbízottja felszólalásában nem mindenben látszott támogatni a magyar nemzetiségi szövetség és a magyar ifjúság szempontjait. A magyar papságot sovinizmussal gyanúsították. A vádat Morovics János esperes utasította vissza, hangsúlyozva, hogy az egyházak nélkül nem lehet cserkészet, mert ők adják a mozgalom lelkiségét. Felajánlotta fiatal papjainak közreműködését és kijelentette, hogy többszáz hittanos növendéke között már szervezik a magyar cserkészetet. A megjelentek több módosítással elfogadták az alapszabály-tervezetet és megválasztották az ideiglenges főtisztviselőket.Tb. elnök: Lőrincz János (Pozsony), elnök: Hodossy Gyula (Dunaszerdahely), titkár: Hajd Magda (Dunaszerdahely). Választottak három alelnököt, gazdasági vezetőt, és Szlovákia magyarlakta területén elosztva 13 körzeti megbízottat. Az új szövetség várja a szlovák belügyminisztériumtól a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség működési engedélyét. Bodnár Gábor Budapesten is járt, ott találkozott az új hazai cserkésztisztekkel, akik tavaly nyáron az Egyesült Államokban nyerték el képesítésüket. Ezek lelkesen és eredményesen dolgoznak. Egyikük, aki református lelkész és öt gyülekezetét lát el, arra is talál módot, hogy átjárjon Szlovákiába csapatot szervezni, egy határmenti mezővárosba. A helybeli lelkész és a plébános közösen vállalták a csapat megalakítását. A külföldi Cserkészszövetség ezer kötet kézikönyvvel segíti a felvidéki magyar cserkészetet, abból, amelyet Magyarország számára 30 000 példányban nyomtatott. Bodnár szerint a magyar katolikusok helyzete Szlovákiában kedvezően alakul. Arról is szólt, hogy Komáromban is, Dunaszerdahelyen is csak magyar beszédet hallott az utcán. A felvidékiek ismét bátran használják nyilvánosan is anyanyelvűket! — MCSSZ ITT-OTT 23. évi. (1990), tavaszi (114.) szám 29
