Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 117. szám
magyar történészek is. Püspöki Nagy Péter is itt lesz a Felvidékről, akit mi nagyon számon tartunk itt Erdélyben, a rovásírás terén végzett kutatásai miatt. Onnan pedig usgyé, irány Mádéfalva, de nem lesz veszedelem, hanem egy néptánc-találkozó, ahová csángók is jönnek a Tatros mentéről, 1921 óta először. Hétfőn [Csíkszeredán leszek Csíkban egy MADISZ [Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség] rendezvényen. Nem tudom Neked leírni a bennem bujkáló örömet, hogy ifjúságunk milyen bámulatos tettrekészséggel végzi az erdélyi magyar élet újjáépítését. S minél jobban ordibálnak a Vatra kripto-fasisztái, annál nagyobb makacssággal és elszántsággal csinálják. Hiába: székelyek!...” Sajnos, az elmenekültek között fájdalmasan sok a fiatal tanár és tanító, de orvos, ügyvéd is akad. Nekem is egy unokaöcsém, egy alig 30 éves orvos, januárban — tehát majdnem egy hónappal Ceau§escu bukása után — tanárnő feleségével áttelepültek Szatmárból Magyarországba. Egy csapásra két őrhely maradt elhagyottan Szatmárban! Pedig ők szerencsés kivételek voltak a Ceau§escu terror éveiben is: nem kellett Moldvába menniök, mindketten egy nagyobb szatmári községben kaptak munkát. Kiterjedt családunk többi erdélyi tagja előtt ki sem szabad az ő nevüket ejteni. A sors iróniája, hogy (nevezzük őt Attilának) Attila húga, Kati — magyar és angol szakos tanárnő —, Csekéné Gyímesi Évának, a Babe§-Bolyai Egyetem kiváló magyarszakos professzorának, a lánglelkű patriótának volt a tanítványa, híve. Férjével — egy tehetséges grafikussal — együtt két évet töltöttek a dobrudzsai határ közelében, egy nyomorúságos faluban. Kati a helyi iskolában tanított angolul, fakultatív alapon. Összesen két tanítványa volt. Férje, mint helyettes rajztanár, önkéntes jelentkezőknek szabadkézi rajzot tanított. Neki csak egy nebulója akadt. Ráadásul a falu lakói egy szálig bolgárok voltak, egy szót se tudtak románul, s ha tudtak volna, akkor se beszéltek volna. Ezért a két tanár a három tanítványával semmiféle emberi nyelven nem tudott érintkezni. Ilyen pénzkidobásra volt hajlandó Ceau§escu csupán azért, hogy a magyarságot kipusztítsa Erdélyből! Ceau§escu kivégzése után a fiatal pár azonnal hazajött Erdélybe. Mindketten Kolozsváron kaptak munkát az egyik visszakapott gimnáziumban. Kati magyar nyelvet és irodalmat tanít, a félje rajztanár. A fiatal pár nagyon boldog és az asszonyka lelkes ifjúsági szervező. Jó verseket is ír, melyeket az igényes Korunk folyóirat közöl. Kati nagyon eleven beszélgető, de mikor orvos bátyjáról kérdezem, lángvörös arccal hallgat. A Magyarországra menekülteknek nagyon kevés esélyük van arra, hogy nyugatra, vagy éppenséggel Amerikába továbbjussanak. A kommunizmus bukásával megszűnt az emberbaráti ok a menekültek befogadására. Nyomorúság elől menekülőket pedig egy fejlett ország sem fogad el. Erdélyben is, Magyarországon is a magyarság jövőjéért aggódó és felelősséget érző magyarok között egyre erősebb a meggyőződés, hogy mindent el kell követni annak érdekében, hogy a menekülés megszűnjön és a menekültek hazatérjenek Erdélybe. Király Károly, Farkas Árpád, Domokos Géza, Sylvester Lajos, Magyari Lajos és az erdélyi magyarság számos más vezetője állandó felhívásokat bocsájtanak ki a menekültek visszatérése érdekében. A hazatérésnek román részről nincs akadálya, mert a román kormány nem akarja amúgyis rossz hírnevét további antidemokratikus intézkedésekkel súlyosbítani a világ közvéleménye előtt. A sepsiszentgyörgyi színház színészei drámai felhívással fordultak mostanában és már régebben elmenekült kollégáikhoz, valamint hajdani híres igazgatójukhoz, a New Yorkban élő Dukász Annához, hogy téijenek haza közösségükbe, hogy közös erőfeszítéssel visszaállíthassák a színház régi fényét. Károly Béla, az USA-ban élő, világhírű teniszedző szintén gondolkodik a hazatelepülésen. Magyarországon az erdélyi hazatelepülés érdekében létrejött a Nemzetközi Transylvania Alapítvány. Az alapítvány kuratóriumának vezetősége: elnök Sütő András; társelnökök: Tőkés László püspök, Németh Miklós volt miniszterelnök, Csoóri Sándor író, és Szőcs Géza költő; főtitkár: Ábrahám Dezső. Felhívásukban kérik a magyar lakosságot, a cégeket, vállalatokat, intézményeket, valamint a külföldi magyarságot is, hogy anyagi és szellemi támogatásukkal segítsék az alapítvány célkitűzéseinek megvalósítását. Célkitűzésük az Erdélyből elmenekültek, a Magyarországon élők, vagy az Európába-Amerikába kivándoroltak hazatérésének szolgálata, erkölcsi és anyagi támogatással. A támogatás kiterjed nemcsak a magyarokra, hanem — a hagyományos erdélyi tolerancia, valamint a haladó, modem transzilvanizmus jegyében — valamennyi Erdélyben együttélő és onnan elmenekült nemzetiségre (románok, magyarok, németek, zsidók, cigányok, szerbek, ukránok, örmények, bolgárok, stb.). Céljai megvalósítására az alapítvány messzemenően számol Magyarország és Románia mielőbbi szoros baráti együttműködésére. Az alapítvány el akarja érni, hogy Erdély a megbékélt népek virágzó otthonává váljon, a szabad, demokratikus, közös Európa nyitott kapujává. Válaszbélyeg és válaszboríték ellenében minden érdeklődőnek eljuttatják az Alapító Okiratot. Ez az ügy annyira fontos, hogy az alábbiakban közlöm az alapítvány címét és egyéb adatait, hogy ezen írás olvasói közül minél többen bekapcsolódhassanak az alapítvány magyar jövőt és Európát építő munkájába: Nemzetközi Transylvania Alapítvány H-1300 Budapest, Pf 14., Hungary Telefon: (36-1) 156-9329 Fax: (36-1) 168-6617 Bankszámla: MHB 207-10770 Minden adományért előre is hálás köszönetét mondanak. Hasonló célokért küzd a Megbékélés Közössége (irodájuk címe: H-1146 Budapest, Thököly út 44.), Németh Géza református lelkész vezetése alatt. 1989 december 22-e előtt — öt éven át — erdélyi menekültek, magyarok, románok, és szászok ezreit segítették letelepedésben, továbbjutásban, kivándorlásban. Ma ITT-OTT 23. évf. (1990), téli (117.) szám 7
