Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 117. szám
tésre, mert ez úgysem jön, s ha jönne, nem kedvezne nekünk. Legyünk az úttörők, a pionírek Közép-Európában. Fel kell építenünk a kantonális autonómiákat az egész térségben, hogy megszűnjenek a kisebbségek panaszai, és megszűnjön, értelmét veszítse a többségi elnyomás. S a jól lerakott kantonális alapokból építsük fel a közép-európai államszövetséget, melynek olyan nagy lesz a gazdasági vonzása, hogy magához édesgeti a fenekével (Moldva és Havasalföld) Közép-Európából kilógó és a Balkánba belelógó Romániát, valamint a nemlétező Jugoszlávia helyén a szerb-horvát-szlovénmagyar-német-albán-macedon-cigány-bolgár stb. komplexumot. Szomorú, csüggedt ember csak fél lélekkel dolgozik, már eleve hátránnyal indul. Vidáman, jókedvvel tessék hozzáfogni az ország és Közép-Európa újjáépítéséhez. Legyünk Közép-Európában az új eszmék erjesztője, prófétája, filozófusa, megvalósítója, közgazdásza, farmere, és népek között hidat verő boldog értelmiségi embere. Valahol ennek az útnak a mentén le fogjuk győzni Trianont.” Csengeynek ezt az eszmefuttatását azért idéztem, mert én ezzel nagymértékben egyetértek és Erdélyről-Moldváról szóló mellékelt írásom ebben a szellemiségben készült. Késett az írás, de meggyőződésem, hogy megérte a késedelmet, mert megérett. (Csak lassan döbbenünk rá, hogy milyen iszonyatosan fontos és döntő történelmi korszakban élünk, amikor minden gyökeresen más, mint tegnap volt s amikor lelkűnkben fel kell nőnünk az idők igényéhez.) Már szeptemberben kész volt az első változat. De nem szerettem. Irodalmilag szép volt az írás, hatásos is, helyenként megríkató is, de elveszett az érzések útvesztőjében, nem adott támpontot, nem adott irányt. Ötször is elolvastam, de nem lett jobb: eltéptem. S nekiültem megint nagyon bő jegyzeteimnek, s a rengeteg egyéb dokumentációs anyagnak. Nagyszabású levélváltás indult meg otthoniak és közöttem, így adataimat két-három forrásból is leellenőriztem. S közben rájöttem, hogy miért volt rossz az írás. Az ember függvénye a környezetének. Olyan volt az írásom, mint a mai MBK. Jó magaviseletű úrigyerek, de nincs csillag a homlokán, nem tud irányt mutatni. S ekkor nekiültem régi ITT-OTT-oknak, 12-15-20 év előttieknek, s mohón olvastam. S rájöttem, hogy nem csak a homlokunkon volt csillag, hanem az égre is felvetítettük a magyar Betlehem csillagát. így ez az írás végül is a tragikus magyar történelemszemlélettel való leszámolást, illetve annak a folyamatnak a kezdetét, akarja megindítani az ITT-OTT-ban, meg akarja kísérelni a magyar csillag új felvetítését a mennyboltra: szellemi riadó. Végétért a kérődzés és jámbor, békés csámcsogás ideje. Attól félek, szegény [Somogyi! Balázs [programfelelős] bele fog borzadni, hogy mi arra merünk gondolni, hogy mi adjunk gondolatokat másoknak. Pedig így lesz! Szegény árva Magyarországon két hónapig szemléltem azt is: a magyar népnek nincs sajtója, nincs rádiója, nincs televíziója. Ezért a magyar gondolat, a magyar gondolkodás nem kap helyet. Ki van gúnyolva: nacionalistának kicsúfolva, legjobbjaiban leantiszemitázva (Csurka Pista szegény), még mi is bedőltünk a ravaszul és nagyon aljasul tálalt trükknek. Pálffy György, kiváló média szakember, Pozsgay korszakában Imre révén bekerült a televízióhoz, műsorvezetési állásban. Valósággal dühödt hajsza indult meg Pozsgay ellen is, Pálffy ellen is. Honnan tudom? Czine Miska íakásán két óra hosszat beszélgettem Pálffyval. Ő ugyanis Miska veje, lányának a férje. Tavaly a választások idején aljasul megtöltötték a világot az antiszemitizmus kitalált meséjével (a magyar antiszemitizmus teljesen jelentéktelen: láttam!), hogy az MDF-et kiüssék és az SZDSZ győzhessen. Nem sikerült. Az idén ősszel jöttek az újabb gálád trükkel: puccsal meg akarták buktatni a kormányt és megszervezték a taxissztrájkot, mégpedig annak a terrorista változatát a közutak és a hidak eltorlaszolásával. Sajnos, elvakult, arrogáns és teljesen antidemokratikus, valamint anti-magyar (az antiszemita mintájára anti-magyar) törpe kisebbség akarja a hatalmat magához ragadni és a magyarság úgyszólván védtelen. Ezért van iszonyatos szükség a mi hangunkra nemcsak Erdéllyel kapcsolatban, hanem Magyarországgal ugyanúgy. Rendkívül kényes témákról, igen nagy felkészültséggel, és igen jó tollal kell majd írnunk. Persze a dolog másik oldala, hogy nemcsak a románoknak van Vatrájuk, nekünk is vannak lelkiismeretlen, vagy ostoba, vagy a kettőnek a hibridjéből álló kalandoraink és terrorlegény-jelöltjeink. így megint csak két fronton kell harcolnunk, mint régen. Dehát ebben már gyakorlatunk van. Lajost arra kérem, hogy ezt az írást egészben, egy számban hozza le, még akkor is, ha ez nagyobbszabású editoriális változásokat igényel. Én nem láttam sehol, és nem hiszem, hogy ehhez hasonló dimenziójú tanulmány létezzék valahol Erdélyről. Én azt hiszem, hogy nagy erjedést tudunk vele megindítani. A kétfelé vágás erősen megtörné a lendületét. Hasonlóképpen vágást sem ajánlok, mert én nagyon gondosan átnéztem, és nemcsak a mondatoknak, de még a szavaknak is megvan a jelentősége. Ha lesz gyakrabban ITTOTT, most tudom árasztani az írásokat, rengeteg félig kigondolt témám van már. Szeretettel kívánok mindannyiótoknak áldott karácsonyt és boldog, békés újesztendőt — Cseh Tibor 4 ITT-OTT 23. évf. (1990), téli (117.) szám
