Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 116. szám
pelt: az RMDSZ gyakorlatilag nem a magyarságot, hanem annak nacionalista, soviniszta szárnyát képviseli, s ez idézi elő a feszültségeket, a konfliktusokat. »Senkit sem hívtunk ide, senkit sem tartunk itt, de aki marad, annak a törvények szerint kell élnie« — jelentette ki Zeno Opris, a Vatrá Románeasca vezetőségének tagja. Ugyancsak a Magyar Nemzet július 19-i számában olvasható, hogy A szenátusban szintén nagy vihart kavart a közigazgatási törvény nemzetiségi vonatkozású fejezete. Ennek során Adrian Mojiu, a Románok Nemzeti Szövetségének szenátora nem értett egyet az RMDSZ álláspontjával, privilégiumnak tekintette a kisebbségeknek járó jogokat, s utalt arra, hogy a magyar nemzetiség érdekvédelmi szervezetét külföldről irányítják. Idézetek egy kaliforniai irredenta röpcédulából, amit március 12-én reggel kifüggesztettek az MVH-i egyetemi bentlakások ajtaján: a teljes szöveget kommentár kíséretében bejátszották a román TV fő műsoridejében március 15-e előestéjén; ugyanakkor terjesztették a gyárakban, intézményekben és a románság körében: Free men and women of America. Help to Stop Genocide. Help the 3 million Hungarians to survive in their ancient homeland. There are no human or national rights for those three million people. Please send this leaflet to your Congressman and Senator. — California Human Rights Committee for Hungarians and Other Minorities in Rumania. Sütő András pedig a „Panorámának” adott interjújában nyilatkozott arról, hogy milyen szerepet játszott ez a röpcédula a marosvásárhelyi események kirobbantásában: Judea úr egyik fő terjesztője és kommentátora volt egy hamisított, Amerikából Marosvásárhelyre került röpcédulának, amely ugye, hát kvázi határrevíziós gondolatokat terjesztett. Na most, mi megállapítottuk azt, hogy hamisítás, mert 1988-as röpcédulákat úgy állítottak be, mintha ‘90 márciusában juttatták volna el Amerikából Marosvásárhelyre. Ez ellen tiltakoztam a román rádióban. Jól lehetett látni, hogy helyben, Marosvásárhelyen a dátumot is korrigálták 88-ról 90-re. Ennek kapcsán Judea úr a város több egységében, az ifjúság bizonyos köreiben, a rendőrség körében, és természetesen a Vatrá körében terjesztette, hogy íme, mire készülnek a magyarok — Erdély elszakítására. Ez igen-igen nagy mértékben meghatározta a tömeg hangulatát is. Idézet Erdős André magyarországi fődelegátus 22 ITT-OTT 23. évf. (1990), őszi (116.) szám június 18-i beszédéből a Koppenhágai Helsinki Utókonferencia plenáris ülésén: Mintegy az újabb változások jegyeként, egy hisztérikus kisebbségellenes propaganda ütötte fel a fejét, propaganda, amely nem elégszik meg azzal, hogy megkérdőjelezze a kisebbségek jogos követeléseit, hanem a legelementárisabb tényeket cinikusan meghamisítva, úgy tünteti fel ezeket a követeléseket, mint a többségi lakosságot érintő fenyegetést, ezáltal pogrom-hangulatot keltve. Ezzel szemben Traian Cheleleu, Románia fődelegátusa így nyilatkozott: In fact, inasmuch as the representative of Hungary hinted to Romania or directly evoked Romania, not a single sentence in his speech is true or has anything with the real situation of the Hungarian minority in Romania. About the inter-ethnic violence in Transylvania, it is clear by now that the incidents were stimulated from abroad. On 15 March, 1990, when the authorities of the Republic of Hungary decided to commemorate the 142nd anniversary of the 1848 Hungarian Revolution, about 10,000 citizens of Hungary crossed the border of Romania in massive groups, in about 1,000 vehicles. In order to prevent any possible incident, starting with that very day, the Romanian Government initiated measures, meant to secure the public order. Among the main causes that led to violence it has to be mentioned the provocative behavior of Hungarian citizens. In numerous localities, in particular Satu-Mare and Tirgu-Mure§, they ostensibly arborated Hungarian flags on churches and public buildings, replaced plates indicating the names of localities with plates and signs in Hungarian language, showed anti-Romanian slogans. Even one of the busts of Nicolae Bälcescu, a Romanian hero of the 1848 Revolution and a well-known promoter of the unity between Hungarians and Romanians in their first fight against the empires of the time, was profaned. The Romanian population was receiving with increasing concern those acts, which obviously had nothing to do with a dignified commemoration of a historic event, but took the form of open attacks against the national sentiments of the Romanian people. A Népszabadság július 17-i száma rövid ismertetést tett közzé: Csíkszeredán június 13-án a rendőrség épületéről hivatali utasításra levették a román és magyar nyelvű feliratot, és helyére csak román nyelvű kiírást tettek. Ez a többségében magyar nemzetiségűek lakta városban fel
