Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 4. (113.) szám

1 „TIPORT ATUNK, DE EL NEM VESZÜNK...” Ökumenikus istentisztelet Kecskeméten Az emberi jogaiban korlátozott romániai népért, a nemzetisé­gi, vallási hovatartozásuk miatt hátrányos megkülön­böztetésben részesülő erdélyi kisebbségekért, a nehéz hely­zetben hitvalló lelkipásztorokért, az igazságtalanul bebörtön­­zöttek s a meggyilkoltakért való könyörgés állott a közép­pontjában annak az ökumenikus istentiszteletnek, amelyet — lapunk [a Reformátusok Lapja] felelős szerkesztőjének kez­deményezésére —, Kecskeméten tartottak augusztus 10-én, a református templomban. Az istentiszteleten — amelyen a helyi gyülekezet tagjain kívül — jelen volt a városban ülésező Anyanyelvi Konferen­cia elnöke: Lórincze Lajos akadémikus, a Magyarok Világ­­szövetségének elnöke [főtitkára]: dr. Randé Jenő, az Anya­nyelvi Konferencia számos résztvevője és vendége, a szolgálattevők név szerint is imádságukba foglalták Tőkés László temesvári lelkészt, akit a Magyar Televízióban sugár­zott interjúja után... ügyészségi kihallgatásnak vetettek alá, továbbá a Kovászna megyei Tamás Imrét és a csíkszent­­domokosi Tamás Jánost, akiket — a hírügynökség jelentése szerint — „egy vallásos ünnepségen, illetve egy nyilvános he­lyen vettek őrizetbe, majd — a közelmúlt napokban — halál­ra kínoztak”. Varga László helyi lelkipásztor beköszöntő szavait köve­tően, majd az „Egyedüli reményem, 6, Isten csak Te vagy...” kezdetű 276. dicséret eléneklése után, a Zsoltárok 10:1—12. verseit olvasta Tüski István hollandiai magyar református lelkész: „A gonosz szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, sze­mei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyeken, le­selkedik, mint az oroszlán az ó barlangjában, hogy elragadja a szegényt...”. A 90. Zsoltár eléneklését követően Varga László imádkozott a zsarnokságban szenvedőkért szerte a világon, különösen is „hitünk cselédeiért”, az erdélyi keresz­tyénekért. A II. Korinthus 4-ből olvasott fel válogatott verse­ket dr. Éltető Lajos református egyháztag, az Egyesült Álla­mokbeli Portland Egyetem professzora, az Anyanyelvi Konfe­rencia vezetőségének tagja: „Annak okáért, mivel, hogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten Igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt... Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; két­­ségeskedünk, de nem esünk kétségbe; tiportatunk, de el nem veszünk... Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanez a lelke van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk.” Az Igéhez Komlós Attila lel­kész, a Reformátusok Lapja felelős szerkesztője, az Anya­nyelvi Konferencia frissen választott választmányi tagja fűzött magyarázatot, kiemelve a hitben felismert igazság vállalásának és kellő időben való kimondásának történelmi jelentőségét, majd részleteket olvasott fel Tőkés László in­terjújából. Az igemagyarázat utáni imádságban dr. Galambos Iréneusz alsóőri (Ausztria) római katolikus plébános, az A- nyanyelvi Konferencia védnökségi tagja az egyház oltalmazó erejéért, a nemzeti kisebbségekért, a megbékélésért fordult az Úrhoz. Az istentisztelet a 213. Zsoltár, majd a Himnusz el­­éneklésével, Varga László áldásmondásával fejeződött be.B Reformátusok Lapja XXXIII., 35., 1989. aug. 27., 1. MBK FELMÉRÉS: RÖVID BESZÁMOLÓ Előszöris megköszönjük annak az 50 személynek, aki válaszolt kérdőívünkre Bős-Nagymaros és Erdély érdekében tett tevékeny­ségükről. Akik felmérésekkel foglalkoz­nak tudják, hogy következtetést le­vonni csupán azokról lehet, akik válaszolnak. Ötven személy nem sok, de amint válaszuk bizonyítja, egy kis csoport is elérhet nagy eredményeket, hajói meg van szer­vezve. A kétoldalas kérdőíven azt kér­deztük, ki mit csinált az elmúlt két évben a Dunagát építésének leál­lításáért és Erdélyben szenvedő testvéreinkért. A tevékenységek két részre voltak osztva: a) kor­­mányok-politikusok befolyásolása, és b) a közvélemény befolyásolása. Pontokba foglalva a következőket közölhetjük olvasóinkkal: A. Kik válaszoltak? 1. Életkor: 59 év volt az átlag, 28 éves a legfiatalabb, 87 a leg­­idősegbb. A válaszolók 78%-a 47 év felett volt. Kérdezzük: hol vannak a fiatalok? 2. Legtöbben (71%) Magyar­­országon születtek, 16% az elsza­kított területeken. Az átlag 35 éve hagyta el Magyarországot. 3. A válaszolók közül negyvenen (80%) végeztek egyetemet, közülük 18 mérnök, 6 orvos, 6 egyetemi tanár, és 10 más értelmiségi. 4. A politikai hovatartozás így oszlott meg: 46% köztársaságpárti (republikánus), 22% független, 15% semmilyen párthoz nem tarto­zik (ill. nem szavaz), 11% demok­rata. B. Mit tett az ötven magyar a két ügyben? Az átlagkép igen erősen tevé­kenykedő csoportot mutat. Levelek írása, dokumentumok szétosztása, pénzadomány, egyéni és csoportos tüntetéseken való részvétel, beszé­dek, cikkek angolnyelvű hallgató­­ságnak-olvasóközönségnek, politi­kusokkal való találkozások a két ügyben, stb., jellemzi tevékenségü­­ket. Összegezve a fentieket: több ezerre rúg azoknak az akcióknak a száma, amelyekben ez a kis csoport részt vett. Bár nem volt célunk ki­mutatni, milyen hatással volt az MBK tagjainak tevékenysége Bős- Nagymaros és Erdély ügyében, hisz­­szük, hogy ez az ötven magyar nagy mértékben hozzájárult a szerény eredményhez, amely a két ügyben mutatkozik. Mindnyájunk köszöne­té illeti őket. —BognárBéla ITT-OTT 22. évf. (1989), 4. (113.) szám 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom