Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 4. (113.) szám
egészére kell figyelnünk. Nemcsak népdalt kell énekelnie annak, aki meg akaija ismerni a magyarságot, de Kosztolányit, Széchenyit, sőt Pázmányt is kell olvasnia. Fokozottan áll ez azokra, akik észak-amerikai lakosként a magyarsághoz is kívánnak tartozni, mert nemzettudatuk csakis így lehet tartalmas. A magyarság nemcsak vállalás, hanem műveltség kérdése is. Az M.S. mester képei, a bártfai városháza, Balassi költészete, Bakfark és Esterházy Pál zenéje meggyőzheti a mai fiatalt, hogy magyarnak lenni annyit jelent, mint nagymúltú kultúrához kapcsolódni. Jól tudom, vannak tudósok, akik figyelemreméltó rendszerességgel tanulmányozták az amerikai magyarság életét. 1990 tavaszán szeretnék olyan ülésszakot rendezni Bloomingtonban, amelyen kísérletet tehetnénk arra, hogy áttekintsük, milyen eredményeket értek el eddig a kutatók. Tisztelettel kérem mindazokat, akiket érdekel a témakör, közöljék velem esetleges részvételi szándékukat és azt, hogyan tudnának hozzájárulni ennek a találkozónak a sikeréhez. Az amerikai hungarológusnak nyilvánvalóan az Egyesült Államokban s Kanadában élő magyarság tanulmányozása lehet a legfontosabb célja. Ezzel összefüggő, de már külön föladat lehet az északamerikai magyar könyvgyűjtemények számbavétele. Magam nagyon ragaszkodom ahhoz a könyvtárhoz, amelyet részben örököltem, részint gyűjtöttem Budapesten. Tökéletesen meg tudom érteni, ha valaki élete végéig ragaszkodik olvasmányaihoz. Mindössze azt nem szeretném, ha a jelentős magánkönyvtárak közül akár egy is szétszóródnék. Találtam már ebben az országban kiselejtezett, sót egyenesen kidobott könyvek között első kiadású kötetet Jászitól, Adytól, Babitstól, József Attilától, sőt Wesselényitől is. Buflfaloban a New York State University egyik könyvtárában néhány évvel ezelőtt kezembe került első kiadású Széchenyi, a Károlyi grófok könyvtárából. A nyilvántartás alapján ennek a kötetnek én voltam addig első olvasója. Ekkor jutottam arra a gondolatra, mennyire hasznos volna egy kimutatás arról, milyen magyar könyvek hol találhatók Észak-Amerikában. Tovább mennék. Eszményi lenne, ha a magánkönyvtárakból örökös híján olyan közgyűjteményekbe kerülnének a magyar könyvek s folyóiratok, ahol elképzelhető, hogy olvasókra számíthatnak. Torontóban és Los Angelesben remek magyar gyűjteményt találtam, ami nyilván az ott tanító Bisztray György illetve Birnbaum D. Marianne érdeme. Hála Szathmáry Lajosnak, a bloomingtoni Hungarian Chair értékes, bár kissé egyenetlen könvytára is jelentősen bővült a közelmúltban. Néhai Szegedy- Maszák Aladár könyveit is szeretném ugyanide hozni. Célszerű, hogy a magyar nyomtatványok, sőt esetleg kéziratok többsége néhány helyen gyűljék össze s ne elszórtan helyeződjék el az Egyesült Államok s Kanada legkülönbözőbb városaiban. Harmadik feladatként az Amerikában található kéziratos anyagok gondozását említhetem. Körmendi Ferenc hagyatéka Sinor Dénes jóvoltából régen a bloomingtoni Lilly könyvtárba került. 1987-ben átnéztem. Sajnos, számomra nem túlzottan érdekes az anyag, de azért annyit megérne, hogy egy hallgató feldolgozza és esetleg egy-két cikket is írjon erről az íróról. Valószínűleg öszehasonlíthatatlanul nagyobb értéke lehet Márai Sándor hagyatékának. Azért fogalmazok ilyen tétován, mert nem láttam az anyagot. Mint ismeretes, mindaz, amit az amerikai magyarságnak e legjelentősebb írója hátrahagyott, Vörösváry Istvánhoz került Torontóba. Többször is beszéltem vele telefonon. Rendkívül udvarias volt. Remélem, meg fogja érteni, hogy most alkalmas az idő Márai teljes életművének méltányos értékelésére. Azt a könyvet, melyet évekkel ezelőtt kezdtem írni róla, a közeljövőben akarom befejezni. Jó esély van arra, hogy Budapesten jelenjék meg. Némileg más feladatot jelent a történeti, politikai iratok közreadása és magyarázata. Ezeknél a legszerencsésebb megoldás a magyarországi megjelentetés és ottani feldolgozás, azzal a megszorítással, hogy a kéziratnak vagy a gépirat egy példányának Amerikában a helye. Az Európa Könyvkiadó megbízta Antal Lászlót, hogy indítson olyan sorozatot, amelyben politikai viszszaemlékezések jelennek meg. A cél minél több ilyen anyag felkutatása. Ki tudja, mit hoz a jövő, tehát az idő sürget. Arra kérnék mindenkit, ha van javaslata, minél előbb értesítsen róla. Kezeskedem, hogy az örökösök óhajának érvényt lehet szerezni, és a legjobb történész szakértőt kérem meg a szöveg gondozására illetve jegyzetelésére. Államférfiak vagy politikusok emlékezései elősegíthetik, hogy megváltozzék a kép például a Horthy-korszakról, ez pedig lényeges a nemzettudat egészséges fejlődése szempontjából. A közelmúltig a nyugati magyar sajtó főként azt közölte, ami Magyarországon nem jelenhetett meg. A helyzet gyökeres megváltozása következtében a nyugati, így az észak-amerikai sajtó is nehéz helyzetbe került. Hajói látom, újra kell fogalmazni a célokat. Elképzelhető-e olyan rendeltetés, amely pótolhatja az így keletkezett hiányt? Úgy gondolom, elsősorban a magyar kultúra angol nyelvű közvetítése jöhet számításba. Ennek a föladatnak elvégzését ugyanis nem lehet várni Magyarországtól. Egyfelől azért nem, mert alig akad magyarországi szerző, aki tud angolul írni, másrészt azért nem, mert Budapestről képtelenség látni az amerikai igényeket. Hivatkozhatnám saját szerkesztői munkámra. Amióta átvettem a Hungarian Studies irányítását, négy számot adtam le. Következtetéseimet ennek a tapasztalatnak alapján fogalmazhatom meg. Elvileg kétféle kézirat áll rendelkezésemre. Magyarországi szerzők — gyakran szakmájuk legkiválóbbjai — olyan magyar nyelvű szövegeket adnak kezembe, amelyek lefordításához sem megfelelő személy, sem pénz nem áll rendelkezésemre. Nyelvi nehézség eleve nem merül föl a külföldi szerzőknél, ám szakmai kifogás gyakran emelhető. Nem személyes érdek, de a magyarságtudomány terjesztése késztet arra, hogy kérjem az észak-amerikai magyarokat, rendeljék meg a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság évente kétszer megjelenő folyóiratát és ha tehetik, támogassák minél több igényes közleménnyel. Fontos lenne, hogy minél több közkönyvtárban megtalálható legyen a Hungarian Studies, mert idegen nyelven tájékoztat a magyarságkutatás legújabb eredményeiről. Jól tudom, nem könnyű eredeti módon hozzájárulni 16 ITT-OTT 22. évf. (1989), 4. (113.) szám
