Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 2. (108.) szám
fokig szétosztályozódva. A leülepedett hordalék csak akkor szennyezett, ha azt vízbe bocsátott pl. ipari szennyeződés tette azzá. A jelenlegi Duna, amelyet megkülönböztetésül az üzemvízcsatomába való átvezetés után Öreg Dunának hívunk, nem lesz “pocsolya” és “körülötte 15.000 hektáron 1-6 métert” nem “süllyed a talajvíz szintje” (18. old.). Ez a cikk teljes tévedése és abból ered, hogy nem vesz tudomást az egyezményes tervet követő vizsgálatok eredményeként tervezett lényeges beavatkozásokról. Csak akkor állhatna elő, ha a másodlagos hatások kiküszöbölésére nem rendeznék az Öreg Duna medrét és mellékágait, és nem látnák el vízutánpótlással, illetve időnként nem öblítenék át, nem épülne egy meglevő ágakból és belvízcsatornákból álló vízpótló rendszer a Szigetközben, amelyen át a talajvízszint is kedvezően befolyásolható. Ezek az intézkedések a jelenlegi helyzetnél kedvezőbb talajvízhelyzetet állítanak elő, mert a terület nagy részén nem engedik meg a túlmagas és túlalacsony talajvízszint kialakulását, ami a természetes állapotban árvizek, illetve hosszú idejű kisvizek idején előállhatott. Az Öreg Duna medrében és a mellékágakon lebocsátott vízhozam a jövőben is megfelelő körülményeket biztosít mind az erdők, mind a vízi élet (sőt egyes vízisportok) számára. Győr városának és más dunaparti településeknek már régóta új szennyvíztisztító telepre lenne szükségük, a dunai vízlépcsőktől teljesen függetlenül, a környezet védelme érdekében. Ezt, mint többletigényt a dunai vézlépcsők rovására írni, tévedés. A cikkben említett 100 m3 másodpercenként szivárgó és belvizek átemelésére szolgáló mindkét oldali szivattyútelepek teljesítőképességét kísérletek alapján állapították meg. Az év nagy részében ennél sokkalta kevesebb vizet emelnek át. A 18. oldalon a szlovákiai szennyvízi terhelésnek a magyarországihoz való hasonlítása erősen túlzás. A szennyvíztisztító művek nagy részét már kiépítették. Az új pozsonyi szennyvíztisztító telep a közvetlen dunai szennyvízbeeresztést meg is szüntette, azaz a dunakiliti tározóból ezt a szennyvizet tisztítás után a Kis-Dunán át a Vágba vezették át. A szerződések Jóllehet mind a magyar, mind az osztrák napilapokban és a hazai szaksajtóban számos ismertetés jelent meg az osztrák—magyar villamosenergetikai együttműködésről és a Nagymarosi Vízlépcső építésével összefüggő osztrák közreműködésről, feltehető, hogy ezek a szerző figyelmét elkerülték, ezért indokoltnak érzem ennek rövid ismertetését. A vízlépcsőrendszerben termelt átlagos villamosenergia 50%-nyi magyar részesedésének értéke 1880 GWh/év. A magyar és osztrák energetikai együttműködés keretében 1996-tól 20 éven át 1200 GWh/év szalagteljesítményt szállít a magyar energiarendszer Ausztriának. Ennek a villamosenergia szállításnak egy részét az osztrák partner megelőlegezi. Megépíti ennek keretében a vízlépcsőrendszer egyik tagját, a Nagymarosi vízerőművet. A fennmaradó többletet pedig készpénzzel az osztrák fél kifizeti. A megelőlegezés keretében végzett építési munka aránya kb. 75%, a készpénz ügylet pedig 25%. Érdemes szólni a szalagenergia és csúcsenergia érték különbségéről és a szerződés ilyen konstrukciójából származó magyar előnyökről. A magyar szállítás teljesen szalagteljesítmény, a vízlépcsőrendszerben termelt villamosenergia 50%-a pedig csúcsenergia. Bizonyára ismeretes az a viszonyszám, ami az 1-gyel értékelt szalagteljesítménnyel szemben a csúcsteljesítményeket 2,5-3- szoros értékkel veszi számításba, azaz a csúcsenergia értékesebb. 24
