Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
„Az öntudatából kifordított tömeget” még fel lehet világosítani. És ez a legsürgetőbb teendő a szellemi ember számára. Legyen népies vagy urbánus, csak ne legyen áldemokratikusan ellenzéki! Állítólag a vezetőség kész a dialógusra, és az erősen rétegeződött (megosztott!) társadalom felkészült-e? „A létező szocializmus a demokrácia pózában tetszelgő diktatúra” — jellemezte a válságot találóan Bihari Mihály — és mint olyan „valahol utat vesztett. Az. olyan szocializmus, amelyet egy diktatúra tart össze: életképtelen.” Erről az életképtelenségről, mesterségesen szított ellentétekről, őszinte diagnózisokról kellene beszélnünk és reális programot készíteni. Ez az általános vélemény az országban. Mindezt nem egymás kihagyásával vagy kijátszásával, hanem együttes csapatmunkával: az alkotmány-adtajogok felülvizsgálatával. Világválság. Magyar válság. Egyetemes lehetőségek az elpuskázásra is. Reagan elnök és Gorbacsov főtitkár találkoztak. Ez volt az első lépés: a vélemény-nyilvánítás. A világot fel kell világosítani a helyzetről. Bármilyen naivul hangzik is, de Magyarország is a népek közösségének egy még nem lebecsült, de eléggé meg sem becsült tagja. Az önmegbecsülhetőséghez a feltétel még meg van adva. Kovács Imre annak idején azt írta, hogy: „ez a Magyarország ahonnan már nem jönnék el, de még nem térnék vissza.” Ilyen kétségek között távoztam, de az idézet számomra már pontatlan. Vagy még pontatlan?... 43
