Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
Egy ilyen szoros baráti kapcsolat mint ami a fiatalok között kialakult, ellenben csak egy hosszú, rendszeres összeszokási idő után fejlődhet ki. Ebben rejlik a magyar cserkészet nagysága. Embernevelő szerepe mellett a cserkészmozgalom az emigrációban összetartja a magyarságot, nemzettudatra nevel és biztosítja fenmaradásunkat. Helyenként ez olyan méreteket ölt, hogy cserkészvezetők azért panaszkodnak, hogy a szülök teljes mértékben rájuk bízzák gyermekeik magyar nevelését. Argentínában egy magasszintü virágzó magyar cserkészmozgalom volt hosszú éveken keresztül, amely erősen befolyásolta a negyvenötös generáció leszármazottjait. Ez a mozgalom egy nagyszámú cserkész-szülői gárdát alakított, akik azt szeretnék, hogy az ő gyermekeik is gazdagodjanak olyan élményekkel, mint ők fiatalabb korukban. Ma, Argentínában úgy mint máshol, sajnos csökken a cserkészek száma főleg aktív vezetők hiánya miatt. Egyetemi tanulás, munkahelyi elkötelezettségek, és nem utolsó sorban a nem magyarokkal való baráti és szerelmi kapcsolat akadályozzák, hogy annyi időt tudjanak szánni a cserkészetre, mint amennyit az követel. Emellett a Regös tánccsoport és a magyar iskola is kitűnő alkalmat nyújtanak a fiatalok magyar öntudatának fejlesztésére, ügy a tánccsoport mint a magyar iskola önálló vezetés alatt van; nem a cserkészeten belül működik. Habár időnként konfliktusban állnak egyással idöigénylés miatt — mert ugyanazok a személyek vesznek részt mindhárom foglalkozáson — a magyar nevelés szempontjából az egyik kiegészíti a másikat. Nem ritka eset, hogy inkább egy tánc-szereplésre mennek el a fiatalok mintsem egy cserkészkirándulásra; vagy hogy egy cserkészfoglalkozás elmarad a magyar iskola órarendje miatt. De mindhárom ifjúsági mozgalom nélkülözhetetlen, s ezért a súrlódások is elsimulnak. A ZIK (Zrínyi Ifjúsági Kör, a magyar iskola argentin változata) havi 12-16 órán keresztül — a hónap első szombatja kivételével — minden szombaton háromtól fél nyolcig — már több mint harminc éve — foglalkozik a magyar ifjúság nevelésével. Hetente átlag 50 gyerek és ifjú jár az iskolába. Őszintén szólva, a legtöbbjüket a szüleik kényszerítik. A ". . . Fiam ha nem mész a ZIK-be nem mehetsz este a táncházba (vagy moziba, vagy rokkoncenrtre)” hetente megismétlődő pedagógiai módszer addig áll, ameddig az ifjú nem jön rá arra, hogy a magyar olvasás és írás tudása nélkül nem lehet cserkészvezető. Ritka kivétel, hogy az ifjút megszállja magyar öntudata, és szívesen jár magától iskolába. Hogy erre az utóbbi szintre hamarabb eljusson, a legalkalmasabb módszer a személyi kapcsolat a magyar realitással. Röviden fogalmazva ez a hazalátogatás. Egy könnyebben megoldható eljárás az, ha otthonról jönnek látogatók. (Csoóri Sándor látogatása rendkívüli érdeklődést keltett). Hatásos a video-film bemutatása is, mint például az "István a király”. Nem titok, hogy az argentin anyagi helyzet . . . hogy is mondjam? — pocsék. Ezért nem sok szülő engedheti meg, hogy Magyarországra utaztassa gyermekét. Ezért a ZIK társutazást szervez Magyarországra az ifjúság részére. Nem csupán rokonlátogatásról van szó, hanem múzeumok, színházak, történelem- és földrajzórákon tanult helyek megismeréséről. Ahhoz, hogy az utazásra sor kerüljön, egyrészt a szülőknek kell megtakarítani az anyagiakat, másrészt pedig a fiatalok érdeklődését kell felkelteni. így, egy kis fantáziával és jóakarattal az argentin magyarok túlesnek a nehézségeken, és eljutnak a célhoz, ami a magyar öntudat nevelése és megtartása a fiatalokban. Mégpedig olyan fiatalokban, akiknek Magyarország Argentínából nézve olyan távolinak tűnik mint Kína. Hefty Éva 23
