Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
s s s Az amerikai magyar ifjúságnak kötelessége az is, hogy amerikai mivoltával szolgálja a magyarságát. Az pedig, hogy az amerikai magyar fiatalok vállalják-e ezeket a kötelességeiket". . . nem magánügy, hanem társadalmi kérdés. Végső fokon az egész nemzet ügye". Tehát aki magyarnak is vallja magát, annak vállalnia kell a többlet kötelezettségeit. Három részre vált a magyar nemzet, amit Köteles Pál nemzetalkotó — kisebbségi — és szórványmagyarságnak nevez. A magyar nemzetben e három csoportnak külön feladatai és kötelességei vannak egymás iránt. A szórványmagyarsághoz tartoznak azok a magyarok akik a szabad Nyugaton élnek. Mint amerikai magyarok vállalniuk kell a szórványmagyarság kötelezettségeit, ami abból is áll, hogy segítsenek a nemzetalkotó s a kisebbségi magyarokon. Magyarságuk megtartásával és ápolásával, ami feladatuk az amerikai nemzet felé, erősítik és biztatják a vasfüggöny mögötti magyarokat. Erősítik és nevelik a magyarországi nép nemzettudatát. Magyarországon a történelem-torzító, nemzettelen, embertelen kormány uralma alatt már generációk nőttek fel. Szerepünk — mint azt Illyés Gyula kirótta ránk — azonos a török-időkbeli Erdély szerepével: védőbástyája legyünk a nemzetnek. A magyarországi fiatalokon ki más képes segíteni mint mi (a szabad világban élők), olyanmódon, hogy igaz történelmi tudatra teszünk szert. Ki adhat reményt annak a magyarországi fiatalnak, akinek a szeme, szája s keze van megkötve, ha nem azok a magyarok, akiknek az alkotmányban biztosított emberi joguk engedi őket szólni, utazni, gyülekezni, publikálni? A 4-es számú cserkészcsapatnak volt már három olyan magyarországi vendge, akikben a cserkészek munkája ábresztette fel a magyarságtudatot. Az egyik vendég a következőt írta egyik magyar dolgozatában: "Arnig otthon éltem, a magyarságom sokkal kisebb jelentőségű volt számomra, mint most, mivel abban az otthoni viszonyok között nem volt semmi különlegesség. ... Az, hogy ilyen sokáig távol voltam otthonról, tulajdonképpen tudatosította bennem, hogy magyar vagyok, és ez olyasvalami, amire büszkének kell lennem. . . . Ezzel természetesen feladatok is hárulnak rám. . . . Amíg itt vagyok az amerikai magyarok között, a feladatom az, hogy járjak cserkészetre, és csináljam azt, amit ők csinálnak. Magyarok között én mindig magyarul beszélek, mert nekem úgy könnyebb, és ezzel segítek a cserkészeknek a magyart gyakorolni és lehet, hogy tanulnak is tőlem valamit. . . Amit itt tanultam, azt el fogom mondani másoknak. Ajrt: hiszem, hogy a velem egykorú gyerekek többsége ugyanúgy van a magyarsága kérdésével, mint ahogy én voltam. . . ” Valahányszor elbeszélgetünk az otthoni fiatalokkal, nagy szolgálatot teszünk a magyarságnak. Aki anyagilag megengedheti, hogy Magyarországra látogasson, ne engedje, hogy a rezsimmel szembeni ellenszenve megakadályozza ebben. Ránk nem lehet hatással a magyar rezsim, mi viszont sokat adhatunk a magyarországi embereknek, fiataloknak. "Az állam csak állampolgárságtól foszthat meg embereket, de ahhoz nincs hatalma, hogy a nemzetből bárkit is kirekesszen,” — mondta Köteles Pál. Minél többen tudunk egymás létezéséről s helyzetéről, annál jobb. 17
