Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
Tavaly nyáron résztvettem egy erdélyi barátnőm esküvőjén. Néhány nap múlva, amikor már a lakodalom hatása alól visszazökkentem a mindennapi kerékvágásba, nekifogtam felmérni a Babi és Jancsi kilátásait, mint erdélyi magyar házaspárét. Megtörténhet gyermekeikkel, hogy nem magyarul fognak tanulni; hogy a nevük elárulja anyanyelvűket s csak harmadszori, negyedszeri felvételivel lesznek egyetemisták; hogy az igazsághoz való ragaszkodásuk miatt üldözöttek lesznek, vagy ha nem, az igazságtól elszigetelve s megélhetésük parancsára megalkuvókká lenni kényszerülnek. A nyár elején házasodott egy amerikai magyar ismerősöm. Már a kétnyelvű szertartás és lakodalom elgondolkodásra késztetett. Aggodalmat keltett bennem az, hogy talán a gyermekeik anyanyelve nem a magyar lesz; hogy távol a magyar földtől, néptől, kultúrától gyermekeik csak annyira lesznek magyarok mint amennyire az írek, németek, lengyelek, olaszok, a mostani amerikaiak zöme; hogy a divatos gyökereiket majd büszkén viselik, de a divatjamúlt kötelességeiket nem fogják teljesíteni. Könnyen eshetünk bele a feltételezésbe: csak a magyarországi fiatalok maradhatnak meg magyarnak. A magyar földön, magyar nyelvvel körülvéve nem fenyegeti gyermekeinket a beolvadás vagy a kényszer-asszimiláció veszedelme. Mégis hogy lehet az, hogy sokan Magyarország határain kívül ébrednek rá, hogy magyarok? Miért látjuk és halljuk azt, hogy tömeg-apátia uralkodik a mai magyarországi fiatalok között? Célom nem az, hogy e kérdéseket megválaszoljam. Viszont a magyarországi realitásból egy fontos következtetést vonhatunk le: a magyarságtudat és a vele járó kötelesség az ember szívében születik. Nem elég a nyelvtudás, ha annak a nyelvnek nincs történelme, irodalma, jelene, jövője, nemzete. De a nemzettudat sem létezhef nyelv nélkül. A nyelvben rejtőzik a nemzet érzelme, gondolkodása, ereje, fennmaradása; az egész nép kultúrája. A magyar nemzet több talajban kényszerült megmaradni. Kisebbségében másképp küzd a felvidéki, másképp a délvidéki s az erdélyi. Nyugaton is ahány új haza határain belül szóródott el a magyarság, annyi különféle nehézséggel küzd a fennmaradásáért. A befogadó társadalmak alapjaikban s történelmükben különböznek. Más-más nyelvvel, kultúrával áll szemben a bevándorló. r En az Egyesült Államokban nevelődtem. Ezért dolgozatomban az amerikai magyarok feladatairól, nehézségeiről s előnyeiről számolok be. Az elszakadt területen idegen határok közt kisebbségben élő, velem egykorú erdélyi magyar házaspár feladatát valójában felmérni nem tudom, de gondjaikat nem irigylem. Saját "külföldöm" társadalma előnyeit és hátrányait viszont ismerem, ezért kisebbségi akadályaim ellen annál inkább küzdők. Kettős kötődésünk — a magyarsághoz és az amerikai nemzethez — gazdagít bennünket, s egyúttal nehezíti feladatainkat. Mi sem vagyunk irigylésre méltóak. De bárhol a világon, a mai második generációs magyar fiatalok munkája befolyásolja a jövő generációk felfogását, önmagunk nevelésével leszünk képesek utódainkat is magyarnak nevelni. "Mi kiöregszünk ebből a küzdelemből, s nektek a helyünkre kell lépni, Amerikában éppúgy mint odahaza Magyarországon, ..." mondta Rácz Sándor. önmagunk nevelése ott kezdődik, amikor meggyőződünk, hogy kötelességünk szolgálni a magyarságot, amikor hisszük Keresztúry Dezső szavait: "magyarnak lenni elsősorban szellemi magatartás s nem vérségi elrendeltetés kérdése. . . igazi meghatározója nem vérsejtjeink mítosza, hanem történelmünk szelleme és erkölcsi egyéniségünk parancsa." X X X 14
