Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 1. (107.) szám

Az "American--way--of--life" rányomja pecsétjét az "amerikás" magyarokra, különösen a fiatalokra. Mivel az iskola pénzbe kerül, az egyetem meg még többe, nemcsak a szülőknek kell éjjel-nappal dolgozniok, hanam a gyerekek már 12-14 évesen elkezdenek

újságokat kihordani, kocsit mosni és tanulmányaik folyamán mindinkább szakmájukban praktikumokat vállalni. Még az egyetemi évek alatt elmennek az első intrjúkra, hogy miután befejezték az egyetemet, rögtön elkezdhessenek dolgozni. Az átmenet a diákéletből a

munkáséletbe folyamatos! Következésképpen: sok húszéves már kész ember, családja, háza és kocsija van (kocsija már 16 éves kora óta), egyszóval komoly felnőttek. Az ilyenek érelmetlenül néznek azokra az európai egyetemistákra, akik huszonöt évesen még mindig diákok. Egyik amerikai szülő említette, hogy lánya mindig diákéletet akart élni, s azt Amerikában nem engedhette meg magának; elment Magyarországra tanulni.

A különböző beállítottság európai és amerikai fiatalok között például abban

mutatkozik, hogy amíg Európában nyaranta utazunk ide-oda, különböző országokba,

Amerikában sokkal kevesebb idő marad még a saját országuk megismerésére is. A fő

időtöltés a pénzkeresés.

Nem igaz, hogy Európában minden közel van, s azért utaznak többet. (A svédnek több mint egy napig tart Ausztriába vagy akár Magyarországra jutnia). Az európaiak azért utaznak, mert nagyobb hajlandóságuk van az utazásra, az idegen

megsmerésére, ezért erre több időt szánnak. Barátaim nemcsak Európát ismerik, de többször voltak a tengeren túl is. Ezért megvan az összehasonlítási alapjuk, s ezért kritikusabbak mint az amarikaiak.

Az ösztöndíj program — amit a Cserkészszövetség hozott létre az utóbbi

években — bővíti a kapcsolatok és megértés lehetőségeit azáltal, hogy cserkészvezetők

Európából fél évig tartózkodhatnak Amerikában, s így megismerik az ottani magyarokat, cserkészcsapatot. Ily módon le tudjuk építeni a képzelt és valóságos ellentéteket, rá fogunk jönni, hogy nagyon is hasonló a sorsunk és létünk bárhol élünk.

*

Értelmiségi szinten is kellenek olyan fórumok, ahol minket érintő érdésekkel foglalkozunk, programokat tervezünk, eszmét és tapasztalatot cserélünk.

Nincsenek perspektívák, nem tudjuk, hogy mi a magyarságon belül hol találjuk majd helyünket. Nem lesz elég megtanulni magyarul ha nincs megfelelő program és ifjúsági fórum. At kell gondolnunk azt is, mi is az a magyar kultúra ami összeköt minket. Ehhez megint meg kell ismerni a magyarországi fiatalokat is, az ö gondjaikat, követeléseiket és sajátos kultúrájukat, ami semmiképp sem egyedül a népi hagyományokra szorítkozik. Mint az egész világon, ott is van "punk", "funk" és más irányzatú rock-zene, szubkultúra és kisérletezö irodalom, s ezekre is fel kell figyelni! Fel kell figyelnünk mindarra, amivel amúgyis foglalkozunk mindennapos tevékenységeink során, amikor angol vagy egyéb nyelvű baátainkkal vagyunk együtt.

Ha sikerül közös, nyílt ifjúsági fórumokon tisztázni ezeket a kérdéseket, megismerjük egymást, egymás problémáit, s így megtaláljuk helyünket és bekapcsolódhatunk egy összmagyar kultúrába. így talán a jövőben is képviselve lesz a magyarság nyugaton.

Még nincs elegendő hajlandóság az egyesületek és szervezők részéről a fiatalokat kellőképpen bekapcsolni a magyar társadalmi életbe. Fiatalokat alig látni fontos és érdekes rendezvényeken. Főképpen azért nem, mert nem a fiataloknak és a fiatalok igénye szerint szervezték. Miért ne lehetne egyszer egy magyar rock-együttest meghívni?

12