Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. (105.) szám
ügye mellett. A románok mint veszélyes ellenfelet tartották számon, s vártak az alkalomra, hogy leszámolhassanak vele. 1944 október 12-én Kolozsváron a Monostori úti lakásában lakásában étkezéshez terített a sziki szolgálólány amikor megérkeztek a Maniu-gárdisták, s mindenkit, akit a házban találtak, levittek a ház pincéjébe s kivégezték őket. Dr óvári Elemért, a feleségét, a szolgálólányt, s két vendégüket, Gaál Máriát és özv. gr. Horváth-Toldy Ferencnét. A halottakat közös sírba temették, majd az orvos fiuk, aki ma New Yorkban él, újratemettette a szüleit s a másik három elhúnytat is, külön-külön sírba. De ugyanilyen alapon Melegföldváron (Marienburg) 2 ezer embert végeztek ki, Aranyosgerenden 32 parasztot öltek meg, Csíkszentdomokoson 21 székely ember fejét vágták le baltával a favágítón, de gyilkosságokról tudunk Köröstárkányon, Gyantán, Szárazajtán, Torján, Szentmihályon, stb., nem beszélve arról a rengeteg székely férfiről, akiket répát szedni vittek el és soha vissza nem tértek a falujukba. A szovjet parancsnokság az említett atrocitások miatt kénytelen volt Észak-Erdélyt szovjet katonai parancsnokság alá venni, eltávolítva a román hadsereget és a román közigazgatást. Ez ugyan nem volt képviseleti demokrácia, de a nép mégis fellélegzett, mert megszűnt az állandó rettegés és fenyegetettség. 1945-ben ezt az igazgatást vette át Dr. Petru Groza kormánya. Az 1940 és 1944 közötti ún. magyar időben az erdélyi magyar kommunisták megőrizték hűségüket a Kommunisták Romániai Pártjához. Véleményük szerint nem lett volna szabad elfogadni a í. bécsi döntést, mert Hitler közreműködésével tért vissza Észak-Erdély. Groza miniszterelnök teljes erejével támogatta Stefan Voitec tanügyminiszter erőfeszítéseit, így a békeszerződések megnyitására Romániában már létezett 2071 magyar anyenyelvű iskola, 161 középiskola, Kolozsváron magyar egyetem, Marosvásárhelyen magyar orvosi és gyógyszerészeti fakultás, a székely megyékben magyar megyefőnökök, kétnyelvű adminisztráció stb. Tehát megismétlődött a szép mutatvány, amelyet 1918 december 1-én Gyulafehérváron is végig játszottak. Az ottani határozatok teljes nemzetiségi szabadságot ígértek 1918 utánra és garantálták az együttlakó nemzetiségeknek az anyanyelvi oktatás és közigazgatás jogát. A magyar egyetem léte kitűnő argumentum, de az igazi tűzijátékot az okozná, ha a magyarok maguk kérnék csatlakozásukat Romániához. Ezért hívta el a Magyar Népi Szövetség központi bizottságát Marosvásárhelyre 1945 november 15-én Groza miniszterelnök. A román kormány részéről még jelen volt Vasile Luca (máskor Luka) elvtárs is. Az alku tárgya a következő volt: amennyiben az MNSZ kijelenti önkéntes csatlakozását Romániához — a magyarság nevében — monopolhelyzetet fog élvezni, mert a kormány nem engedélyezi más magyar nyelvű politikai alakulat szervezését; a választásokon pedig legalább 25-30 mandátumot biztosítanak részükre a parlamentben, s államtitkári pozíciót a minisztériumban. A miniszterelnök az új világ eljöveteléről beszélt, amelyben már nem lesz fontossága az országhatároknak. "Spiritual izáljuk a határokat, csak elméletben fognak létezni, hogy tudjuk, melyik kormány fizesse a tisztviselőket, a nyugdíjasokat, de azontúl úgy sétálhatnak az emberek Budepestre vagy Bukarestbe, ahogy akarnak." Bányai László javaslata, amelyben az erdélyi magyarság önkéntes csatlakozását fogalmazta meg, nagy felháborodást keltett. Még az ülés elnöke, a kommunista Kurkó Gyárfás is azt mondotta, hogy ilyen szöveget nincs joguk megszavaztatni, mert a székelyek agyonverik a vezetőséget. Ezért a jelenlevő 40
