Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. (105.) szám
Lajos, az amerikai unitáriusok szövetségének ügyvezetője, a küldöttség elnöke, egy memorandumot adott át a román kormánynak. Rámutatott az erdélyi vallási kisebbségek sérelmeire: gyülekezési korlátozásra, hatósági személyek erőszakoskodására, a hitvallásos iskolák elsorvasztására, az agrárreform egyoldalú végrehajtására. Az emlékirat mellékleteként átadott 135 panaszkönyvet is. A román kormány részletes választ adott a memorandumban felsoroltakra, de az amerikai bizottság a kapott választ "következetlennek és kerülgetőnek" nevezte. A jelentést és a román kormány válaszát 1925-ben tették közzé, The Religious Minorities in Transylvania címen (Boston, 1925). Ne feledjük, ez volt az első független kiadvány, amely az erdélyi magyarság helyzetét megismertette a külfölddel. Jó lett volna ha jelentésük szövegére jobban figyel a világ, hisz a Bizottság néhány hónapos erdélyi tartózkodás után a lényeget értette meg: "A világ emez, egyik legvarázsosabb vidékének élete mély hatást gyakorolt a bizottság tagjaira, aminthogy így kell hatnia minden utazóra. A benyomás, amelyet a termékeny országrészen keresztül a román, magyar és szász élettel való érintkezésből nyertünk: az, hogy ha itt a faji, nyelvi, vallási és gazdasági problémákra megfelelő megoldást nem találnak, ez az ország Európának egyik legszomorúbb országává és a világ békéjének legfenyegetőbb veszélyfészkévé válik." 1928-ban a Magyar Párt, gróf Bethlen György vezetésével, október 14-én tartotta harmadik másodéves nagygyűlését. Témájuk tíz éve ugyanaz: hová lett a magyarnyelvű közigazgatás, igazságszolgáltatás, az egyesülési szabadság; a nyelvhasználat kérdése az iskolákban; az agrárreform végzetes hatása. Ezen az októberi napon javasolta Pál Gábor, a Magyar Párt nevében először, hogy az erdélyi magyarság összes panaszával a Nemzetek Szövetségéhez forduljanak ezután, mert az az elgondolásuk, amellyel kilenc-tíz éven át kísérleteztek, nevezetesen, hogy az ország határain belül próbálják megoldani, a románokkal közösen a közös gondokat, nem vezetett eredményre. Az elképzelt párbeszéd nem született meg! A magyar kisebbség tíz év óta a törvénytelenségnek, jogtalanságnak és egyenlőtlen elbírálásnak felsorolhatatlan szenvedéseit viseli. A gyulafehérvári határozatban és az 1919 évi párisi egyezményben ígért kisebbségi jogokra való hivatkozás, valamint az államhatalom gyakorlásában az egyenlőség és igazság alkalmazásának állandó követelése hiábavalónak bizonyult, mert a váltakozó kormányok e jogos követelések teljesítését nemcsak következetesen megtagadták, hanem sérelmes törvények, rendeletek, valamint törvénytelen intézkedések által is a magyar kisebbség kulturális és gazdasági [???] kötelezettségeinek teljesítése és az ország érdekében való közös munka felajánlása nem segítette elő annak felismerését, hogy a kisebbségi probléma megnyugtató megoldása az ország javára szolgál. Mindezek megállapítása mellett az országos nagygyűlés ünnepélyesen tiltakozik a kisebbségi problémáknak minden olyan irányú rendezése ellen, ami a kisebbségeket nem juttatja a jogok és szabadságok azon 35
