Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. (105.) szám
kérdés: vajon hány huszár kerülgette annakidején a Rutgers egyetemet vagy a pennsylvániai magyar tanyát? Nem hiszem, hogy voltak ötvenen, eredményeiket mégsem lehet elvitatni. Hogy fordított példát is mondjak: amikor kiderült — ha jól emlékszem, az 1980-as népszámlálás után —, hogy több mint másfélmillió amerikai vallotta magát magyar származásúnak, egy lelkes vendégünk túláradó örömmel kiáltott fel: "Nincs többé gondunk! Mindenki adjon egy dollárt s lesz másfélmillió dollár magyar célokra!" Én azt a másfélmilliót azóta se láttam, de láttam már többször is magyarországi barátoknak szánt repülőjegyet, amelynek az árát tíznél kevesebb huszár adta össze. Hasonló tapasztalataim gyűlnek amióta elkezdtem érdeklődni a "rés publica", a közösség dolga iránt — s ennek lassan ötven esztendeje lesz —, hadd mondjak el egyet, amely mondanivalómat talán segít kikerekíteni. Negyedéves egyetemi hallgató voltam 1944-ben, amikor a németek megszállták Magyarországot. Lelkes emberek akkor is voltak, pláne fiatalok között, emlékszem egyikükre, aki -- nem vitatható tiszta szándékkal -- követelte: "Álljon talpra tízezer diák!" Ugyanakkor egy rosszul világított diákszobában egy csendes szavú fiatalember — az ő nevét megmondom: Kiss Sándornak hívták -- körülbelül szó szerint ezt mondotta: "Itt már vagyunk heten, kezdjünk hozzá, majd leszünk többen is__" De nehogy azt higgyétek, lebecsülöm a "tízezer diákot" s általában a talpraálló tízezreket. Az ozorai huszárok nagy esze és bátorsága hiábavaló lett volna, ha idejében meg nem érkeznek a "pusztaiak" meg Perczel és Görgey honvédéi. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a tízezrek nem ”beintés”-re állnak talpra — vagy ha igen, akkor baj van, mert akkor Hitler vagy Sztálin a karmester. Az ő szavukra a "sokaság" mozdul, a "szabad nép" csak felismert igaz ügyért, elismert vezetőket követve. Tíz igaz ember ... s megmenekülünk, ötven bátor huszár ... s jön a felmentő sereg. De valahol el kell kezdeni! Az a bibliai mondás, hogy "az alkalmakat áron is megvegyétek", szerintem azt jelenti, hogy gyengeségünk, kicsiny számunk, önmagában nem ok arra, hogy a feladatok elől kitérjünk. Mentségnek se lesz elég Isten, a Történelem vagy a saját lelki ismeretünk ítélőszéke előtt. * x * Ha most azt mondjátok, hogy voltaképpen nem hallottatok tőlem semmi újat, hogy mindazt, amit én itt húsz perc alatt eldadogtam. Berzsenyi megfogalmazta másfél sorban, igazatok van. Nem is akartam, nem is tudnék újat mondani, nem is hiszek a mindenáron újat-mondani-akarás szükségességében. De hiszek abban, hogy nem árt emlékezni, nem árt ismételni, nem árt újra meg újra besúlykolni a tudatba azt, hogy "Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat "—Ámen.
