Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
LOUIS the GREAT: KING of HUNGARY and POLAND (Nagy Lajos: Magyarország és Lengyelország királya), ed. S. B. Vardy, G. Grosschmid, and L. S. Domonkos (New York & Boulder: East European Monographs, Columbia University Press, 541 pp. Habár négy évi késéssel, a fenti kötet Nagy Lajos királyunk halálának hatszázadik évfordulója alkalmából jelent meg. Mint közismert, Magyarországnak voltak szent királyai (István és László), és voltak bölcs, nagy és igazságos uralkodói (például Kálmán, III.Béla, Hunyadi mátyás), de csupán egy, a francia-olasz Anjou házból származó Lajos, érdemelte ki a "nagy" jelzőt. Igaz, hogy Lengyelországban inkább csak mint "Magyar Lajost" emlegették és emlegetik, de ez főleg abból a tényből adódik, hogy Lajos ott valóban idegen volt, aki a lengyel nemzeti érdekekkel nem igen törődött, s Lengyelországot csak helytartókkal kormányozta. Lajos király közismerten lovagi uralkodó volt, aki Magyarországon erőnek honosította meg a középkori lovagi életforma jellegzetes vonásait, s aki önmaga is a lovagi szabályok szerint élt. Hódító, birodalmat — építő egyéniség volt s országainak határait — egy kis költői túlzással — valóban három tenger mosta. Nagy-Magyarországon kivül — beleértve Erdélyt és Horváth — Szlavóniát --birodalmához tartozott a Lengyel Királyság, az Észak-Balkán több kisebb országa és bánsága Boszniától Moldváig, s egy röpke pillnatra még a dél-olasz Nápolyi Királyság is. Ez a birodalmat-építö uralkodó azonban tudós, vallásos és szelid király is volt. Többek között ö alapította Magyarország első egyetemét Pécsett (1367), mintegy tizenkilenc évvel középeurópa első egyeteme, a IV. Károly által alapított Prágai Egyetem után, s ugyancsak tizenkilenc évvel a legrégebbi németországi egyetem, a Heidelbergi Egyetem alapítása előtt. Ugyancsak Lajos király ültette át Magyarországra azokat az olasz-francia kultúrális hatásokat, amelyek megalapozták a mintegy évszázaddal később kivirágzott Renaissance kultúrát Magyarországon. A három szerkesztő-szerzőn kivül, ez a kötet még további húsz szerzőnek a közös munkája, akik mindegyike elismert tudós a saját szakjában. Tanulmányaik négy nyelven — angolul, franciául, németül és olaszul — jelentek meg, s a szerzők pedig két kontinens nyolc országának tizennégy egyetemén és hat tudományos intézetében működnek. A bevezetőt, a munkát sponzoráló Máltái Lovagrendet képvi^lö Kálay Kristóf, a Lovagrend vatikáni nagykövete írta. Ezen a bevezetőn kivül a kötet még húsz tanulmányt tartalmaz különböző témákról. A tanulmányokon kivül a kötet szintén tartalmazza a "Decretum" eredeti latin szövegét valamint annak angol változatát (Somogyi Lél és Somogyi Ferenctöl), az Anjou ház leegyszerűsített genealógiai táblázatát (Grosschmid Gézától), három történelmi térképet (Engel Pál, Hatsek Ignác és Hóman Bálinttól), harminchét oldal illusztrációt, valamint két különböző bibliográfiát (G. J. Prpic és Várdy Bélától). A kötet minden tanulmánya igen pozitív fényt vet Nagy Lajos király személyi és uralkodói nagyságára, s ennek következtében megcáfolja azt a második világháború után kialakult hazai képet, mely szerint Lajos Király egy szinte gyerekesen naív, rakoncátlan, másodrangú uralkodó lett volna, aki nem érdemli meg a "nagy" jelzőt. Ezt az újabb magyar történelmi szempontból kedvezőtlen és érthetetlen felfogást a kötet szerzői közül egyik sem vallja, sőt igyekszik azt megcáfolni. A kötet a következő címen szerezhető be 45.00 amerikai dollárért:Columbia University Press, 136 S Broadway, Irving, NY 10533. 45
