Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Budapesti fiatalok megemlékezései az 1956-os magyar forradalom harmincadik évfordulóján. 1986. december 5. oldal — Levél Budapestről — Október 23-án szemerkélő esőben indultunk a X. kerületi Újköztemető felé. Az egész város tele volt rendőrökkel — zakós, bórdzsekis urak álldogáltak, hátul összekulcsolt kézzel föl-alá sétáltak. A temető Kozma utcai bejáratánál is egyen- és civil ruhás rendőrök, munkásőrök, rendőrautók. Vettünk virágot és elindultunk a 301-es parcellához, ahol a forradalom megtorlásaként kivégzettek nyugszanak jeltelen sírokban. A parcella gazzal, fűvel benőtt területén látszott, hogy előttünk is jártak már itt Szimbólum, zarándokhely lett friss virágok tarkállottak mindenütt egy-két befóttesüvegben pislákoló gyertya. Mi is elhelyeztük virágjainkat egy-egy gondozott sírra, egy-egy gödörbe. Az itt is jelenlévő rendőrök nem zaklattak bennünket Innen a Kerepesi temető felé vettük utunkat hogy üszteletet tegyünk a forradalom hősi halottai emlékének az újabban „Mező Imre úti”-nak keresztelt temető 21-es parcellájában. A kapunál nem, de a parcellánál ismét rendőrök vártak, munkásörök ácsorogtak, egy rendőrautó folyamatosan keringett körbe-körbe, mialatt mi elhelyeztük virágainkat és gyertyáinkat a fiatal áldozatok sírjaira. Nehéz szívvel búcsúztunk a halottaktól és egymástól. Miért nem lehet üsztességesen megünnepelni ezt a napot? Miért fél a hatalom a méltó megemlékezéstől? Miért ellenzéki az, aki az igazságot és szabadságot jelképező napot, október 23-át meg akarja ünnepelni? Miért kell rendőri felügyelet olyan temetőkben, ahol igazságkeresók, Magyarország függetlenségéért életüket adók hamvai nyugszanak? Este egy magánlakáson tartott megemlékezésen vettünk részt. Rácz Sándor, 1956 őszén a Nagybudapesti Munkástanács vezetője beszélt arról, hogy szükséges, hogy a világ megértse 1956-ot és a mai Magyarországot, és hogy a mai helyzetet ne fogadja el végleges állapotnak. Egyperces néma felállással tisztelegtünk 56 halottai emlékének. Szilágyi Sándor is szólt, verseket hallgattunk, majd befejezésül elénekeltük a Szózatot és a Himnuszt „Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt...” —A— Nyugati Magyarság — Hungarians of the West „Nagy Imre, Maiéter Pál és Gimes Miklós feltételezett sírja közelében áll ez az égetett fatörzs (lármafa?), ahol 1986. október 23-án, a forradalom harmincadik évfordulóján mi is elhelyeztük kegyeletünk virágait.” 32
