Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
20. évfolyam, 1. szám ITT - 1987 — OTT Volume 20, Number 1 lofürösztÉs Vastag paták csattognak a kavicsos parton -Két székely lovas jö két pár lóval a vízre -Rögtön le harisnyát, inget -- s már benne csubognak. A víz hamar az állatok szügyéig ér föl, Sodorná is őket, de szorulnak a térdek, S működnek a sarkak, fordulást követelve -A lovak nyúlt nyakkal engednek a parancsnak, így fordulnak, megúszva, föl és le néhányszor, míg egyik legény rikkant, s hetykén veti hátra: Szorítsd, Imre! s ez rá: Ne hagyd magad Áron! S kacagnak nyersen a játszadozáson -Majd ezt megunva, kiállnak a partmenti sekélybe, Szikkadni a napra, mely roppant fényt, hevet süt! Aranypor a sok csepp, megrázkodván az állat! így lovukon, szinte helyükre kövülve, időznek, Két szíjas székely, bajviselt, bús, konokarcú -Fölöttük madár húz, árnyvetö fellegek úsznak -A dél még izzóbb, -- ök állnak rezzenetlen Szoborként. Egykor így álltak (ök, vagy apáik) A Prútnál is, -- így a gránátszaggatta Doberdó Szikláin, -- akár Pennsylvania gyilkos levegőjű Bányáiban, s álltak, ahol csak állniok kellett, Keserű daccal, a sorsnak szembeszegülve. S én nem tudom a sorsot, mit tartogat még ezutánra? E végzetes ég alatt lesz-e még öröm? De tudok annyit, hogy ha öröm helyett Tüzes mennykövek szakadnak is itt le,-w- Míg gyászosan évek százai húznak el — Ok örömtelenül is, ha kínba tébolyodottan: Itt fognak állni, örökké, - hogy Imre szorítja, Áron pedig . . . Áron nem hagyja magát! Tompa László 1932 3
