Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
CSOKOR Szöcs Géza A. SZ. OVER THE OCEAN* Az én hazám harminc-negyven méter. Feleségem tűi a tengeren. Lenn, a forrás lázas légcsövében vödör lángol, rökafű terem. A türelem sálat sző nyakamba, torkon szorít, játszogat velem. Ezer fogsor s postatiszt-ravaszság szövetkeztek össze ellenem, hol az asszony? gyötrődik a férfi, csizmám, lovam, pénzem, fegyverem? Ott álldogál kendervászon ingben, lába előtt nefelejcs-verem, gyanús málna nő a költő mellén, át is üt a fehér kenderen. *Oszip Mandelstam levele a lágerből. Asszonyához, a kutyás hölgyhöz, a tengeren-túlra. SZÜLETÉSNAPOMRA Ma 32 lettem én is. Szemedben fű nő, kedvesem árnyék vetül reája: látásodban a félsz füve és geometriája. És mennyi van még hátra? beleolvad a számítás a sűrű éjszakába. Isten a nincs s van között s a gumiban is létezik. Forgolódik a gumibot, álmában rám emlékezik: A napfogyatkozás sötét ernyővel földet ér. De ébred a mértankönyvben s a társadalmi tudat is: máma már nem hasad tovább. a gumibot is aluszik egy másik féle tér; szabadabb távlatú és igaz mértanú. amelyben van tavasz és nincsen vértanú. Hibátlan rímekben ragyog e versnek belső, égi mása. Az éjszakában megbúvik az erkölcs napfogyatkozása. 15
