Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 4. (106.) szám

ADALÉKOK A DUNA VÉDELMÉBEN

VALASZ NÉHÁNY GYAKORLATI KERDESRE A BOS-N AGYMAROS V IZGAT AT ILLETŐEN

(Magyarországi szakemberek információi alapján a válaszokat Lipták Béla adta)

1. kérdés "A GNV 1054 millió forintos 'alapberuházása' az osztrák kölcsön feletti összeg, vagy az is benne van?”

a. A félreértések elkerülése érdekében a továbbiakban mindenütt hatványkitevövel írom a számokat, az angolban úgynevezett "scientific” alakban. így a kérdésben szereplő összeg ezzel az írásmóddal 1.054 x 10g Ft.

b. Az osztrák kölcsön csökkenti a Magyarországra jutó jelenlegi terheket. A

pénzügyi konstrukció a kővetkező: osztrák bankok hitelt adnak majdani magyar

áramszállításokra. Ebből a pénzből a magyar beruházó finanszírozza az osztrák fővállalkozót, a Donaukraftwerke nevű céget, amely megépíti a nagymarosi vízerőművet, és vállalja, hogy a neki adott schilling összeg 30 százalékát magyar cégeket foglalkoztat (cement és acélszerkezet). Ezt a magyar cégek exportként tüntetik fel (de azt nem lehet tudni, hogy hány forintba kerül így egy schilling; valószínűleg sokkal többe, mint a hivatalos árfolyamon).

c. Mennyi az osztrák hitel? Ezt is csak becsülni lehet. Az osztrák cég 1984. októberi áron 5.750 x lO9 osztrák schilling (öS) összáron tudná megvalósítani a nagymarosi erőmüvet (de ez az összeg nem tartalmazza az előre nem látható költségeket és az úgynevezett '’talajkockázatot'', vagyis az előzetes kutatások előrejelzéseitől eltérő, kedvezőtlenebb talajviszonyok miatti többletköltségeket). Valószínű, hogy ez az ár már régen nem érvényes. Biztonsággal számolva az osztrákok ugyanis 7.950 x 109 öS összegre kívántak állami garanciát kérni az osztrák parlamenttől, arra az esetre, ha a magyar fél nem teljesíti áramszállítási kötelezettségét. Ezt az összeget azonban még a szerződések megkötése előtt

1.0 x 10*® öS-re emelték, egy esetleges nagyobb arányú infláció biztonságos fedezete

érdekében. Havas Péter magyar kormány-meghatalmazott 1986. június 5-én a Figyelő cémü gazdasági hetilapnak adott nyilatkozatában a következőket mondotta: "A Magyar

Népköztársaság a teljes vízlépcsőrendszer költségeinek felét viseli. Prognosztizált árakon ez 52-54 milliárd forint. Ebből 18-20 milliárdot érint a Bécsben aláírt szerződés. Ez az összeg szintén prognosztizált árakon számolva maximálisan 8 milliárd osztrák schillingnek felel meg.” (Az idézetben szereplő számok, illetve összegek sorrendben 5.2 - 5.4 x 10,0 Ft, 1.8 -2.0 x 10'° Ft és 8.0 x 109 öS.)

24