Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
MAGYAR BARATT KÖZÖSSÉG Pomogáts Béla (Budapest): LAKE HOPE, 1985 Néhány nappal a veszprémi Anyanyelvi Konferencia után indultam Amerikába, hogy részt vegyek és előadásokat tartsak az ITT-OTT--Magyar Baráti Közösség augusztus harmadik hetében rendezett hagyományos konferenciáján. Az ITT-OTT-kör és a belőle kinövő Magyar Baráti Közösség még a hatvanas évek közepén jött létre Éltető Lajos és Ludányi András szervező munkájának eredményeként. Mindketten a louisianai egyetemen végezték tanulmányaikat, s a forró déli égbolt alatt határozták el, hogy erejük javát az amerikai magyarság, elsősorban az ottani magyar értelmiség megszervezésének szentelik. Tudományos munkájuk során is a szórványokban élő kultúrák fennmaradásának lehetőségeivel foglalkoztak: Ludányi a nemzeti kisebbségek helyzetét vizsgálta, Éltető pedig a régi ohioi német telepek történetét tárta fel. Már diákéveiket is Amerikában töltötték, és nem éppen kedvező tapasztalatokat szereztek az emigráció belső életét tekintve, e tapasztalatok hatására kerestek megbízhatóbb tájékozódási pontokat: jó amerikaiak akartak lenni, ugyanakkor jó magyarok. Minderről tanulságosan számolt be Éltető Lajos a Magyar Baráti Közösség 1984-es konferenciáján: "Magyarnak neveltek olyan szülők, akik nem is tehettek másként. Caelum, non animum mutant qui trans maré currunt — mondták a régiek: eget, nem lelket cserélnek, kik a tengeren túlra futnak, s mi ezzel az öntudattal nőttünk fel. Ugyanakkor beláttuk azt is, hogy mi már nem vagyunk emigránsok abban az értelemben, ahogyan e szót általában használjuk, hogy az ég fölöttünk Amerika ege, hogy életünket alatta kell leélnünk, s gyermekeinknek is itt kell megalapoznunk a jövőt. Más szóval: amerikai tartózkodásunkat nem tartottuk ideiglenesnek, a mindenkori magyarországi helyzet függvényének, mint annakidején még nagyon sokan, a fiatalabbak közül is." Elutasították a teljes beolvadást, a terméketlen emigrációs politikát, és elfordultak a kisebbségi "gettók" minden távlatot nélkülöző életétől. "Mindebből — írja Éltető Lajos — azt szűrtük le, hogy a legmaradandóbb, sőt talán az egyetlen lehetséges építmény, amely ilyen körülmények közt megalapozható, olyan, amely nincs röghöz kötve: sem épülethez, sem helyi csoportosuláshoz, hanem egyénekből, családokból áll, akik remélhetőleg éppúgy barátaivá válnak majd egymásnak, mint mi ketten. Más szóval: hogy olyan baráti kapcsolatok hálózatát kell kiépítenünk, amely szétszóródottságunkat, a fizikai távolságokat áthidalja. A hálózat kiépítésének s fenntartásának eszközei pedig: a sokszorosítógép, a posta, a telefon, a gépkocsi, a repülőgép s ma már a számítógép is. Az ilyen 'haza a magasban' aztán kiterjeszthető, elméletileg legalább, az egész földgolyóra. S valóban: sokan közülünk az irtózatos távolságok dacára szorosabb törődő kapcsolatban vagyunk egymással, mint közvetlen szomszédainkkal, s ha gyenge is még a hálózatunk, egyes szálai mégis elnyúlnak Sydneytől Sepsiszentgyörgyig.” E gondolatok jegyében alakult ki az ITT-OTT-kör, amelynek elnevezését Ady Endre híres verse sugallta: "Itt valahol, ott valahol / Esett, szép, szomorú fejekkel / Négy-öt magyar összehajol..." A "négy-öt" magyarból hamarosan töbszáz lett, közöttük az amerikai magyar értelmiség számos tudós képviselője, egyetemi tanárok, katolikus és református lelkészek, írók, orvosok, mérnökök. így Éltető Lajos portlandi, Ludányi András adai, Nagy Károly, Held József és Kolumbán Miklós New-Brunswicki, Várdy Béla és Várdy-Huszár Agnes pittsburghi, Biró Béla Los Angeles-i egyetemi tanárok, Boros Lajos, a Bolyai Kollégium egykori elnöke, Hamza András, a nemrég elhunyt református lelkész, Cseh Tibor, Értavy-Baráth József, Fekete Pál, Bojtos László, Lipták Béla, Mahics Csaba, Mózsi Ferenc, Sass Márton, Somogyi Balázs, Tamási Miklós, Venczel János és mások. Közel két évtized leforgása alatt az ITT-OTT című folyóiratnak tizennyolc évfolyama látott napvilágot, megjelent néhány magyar, illetve angol nyelvű kiadvány, megalakult a Magyar Baráti Közösség, és megszerveződtek az Ohio állambeli Lake Hope-nál — a Reménység Tavánál — rendezett Magyar Hetek, amelyeken hosszú évek óta magyarországi előadók és vendégek is részt vesznek, előttem például Csoóri 26
